A gyermekek szeretnek tanulni

Néhány napja Vilmos hazajött az óvodából és a Mennyből az angyalt énekelte. Ha jól értettem, nem is tanulták, csak délelőtt hallgatták lemezről, délután pedig már hibátlanul tudta. Másnap pedig már azon vitatkoztak Nellával, hogy ki énekelje bele a telefonba. (Én pedig magyarázhattam, mi az a menny, kik azok azok az angyalok, és ki volt Jézus bácsi.) Ez persze csak egy példa arra, hogy a törpök élete nem csak játék és mese, hanem tanulás is.

Mindenki tudja, hogy a gyermekek szeretnek tanulni. És azt is mindenki tudja, hogy a gyermekek az iskolában nem szeretnek tanulni. A tanulás, sőt a tanítás is természetes a gyermekek számára, és ezt a neveléstudomány is jól tudja, ennek megfelelően számos tanulmány foglalkozik a a témával (pl. itt egy pdf-ben. Sidney Strauss: A tanítás mint természetes kogníció. ).

Az egyik legérdekesebb kísérlet ebben a témában egy Sugata Mitra nevű indiai kutató The Hole in the Wall elnevezésű projektje. Ennek egy másik elnevezése Minimally Invasive Education. Erről tartott egy nagyon érdekes TED előadást.  (Mellékes, de fontos, hogy ezek az előadások nem kis részben a jó előadói stílus miatt működnek és hatásosak.) Itt látható egy másik, hosszabb előadás a témában

A view subtitles gombra kattintva kiválasztható, hogy magyar (Hungarian) felirattal legyen nézhető a videó.

A legizgalmasabb kérdés számomra az előadással kapcsolatban az, hogy mi történik a gyermekekkel az iskolában, vagyis miért veszítik el érdeklődésüket a tanulás és tanítás iránt. A kérdéshez a pedagógia és a pszichológia szinte minden ága hozzá tud(na) szólni, de a válasz alapjában véve valószínűleg egyszerű lenne: a tanulás természetes, az iskola pedig nem az. A kérdés ezek után persze magától adódik: miért nem tesszük természetessé az iskolát?

Miközben nagyon sok helyzetben kellene több természetesség, alapvetően van két ok, ami miatt a Minimally Invasive Education a fejlett világban (bármilyen furcsa, Magyarország is ide tartozik) nem járható út. Egyrészt teljesen nyilvánvaló, hogy ez a fajta tanulás nem alkalmas a modern iskolarendszerek által elvárt tudás egészének elsajátítására/közvetítésére.

Másrészt, és neveléstörténeti szempontból ez a lényegesebb, az iskola nem erre lett kitalálva. Ahogy Foucault fogalmaz a Felügyelet és büntetésben, az újkorban az iskola legfontosabb új funkciója a fegyelmezés lett. A fegyelmezés “megszakítatlan, állandó kényszerítést von maga után, mely a tevékenység folyamataira ügyel inkább és nem az eredményére, s olyan törvényalkotás szerint gyakorlódik, amely a legszorosabb hálóba foglalja az időt, a teret és a mozgást. A test működésének tüzetes ellenőrzését lehetővé tevő módszereket, amelyek erőinek állandó alávetettségét biztosítják, s rákényszerítik az engedelmesség-hasznosság viszonyát, »fegyelmezésnek hívják«.” (188-189. o.). Az iskola vonatkozásában az egyik legfontosabb változás Foucault szerint az iskolai tér átalakítása, az osztályba sorolás volt. “Lehetővé tette a hagyományos módszer maghaladását (egy tanuló tanul néhány percig a tanárral, míg a várakozók csoportja tétlen és felügyelet híján van). Az egyéni helyeket kijelölve lehetségessé vált minden egyes tanuló ellenőrzése és valamennyiük egyidejű munkája. Megszervezte a tanulási idő új gazdaságosságát. Az iskola terét holmi tanulógépként működtette, de ez a gép felügyelt, hierarchiába rendezett, jutalmazott is.” (200. o.). Ugyanilyen fontos az idő felosztása, a tevékenységek elkülönítése kis egységekre, szigorú időrendbe rendezve. A foucault-i értelmezésnél maradva az iskola feladata a Norma terjesztése, a normakövetés jutalmazása és a normaszegés büntetése.

Miközben természetesen Foucault a modern iskolarendszerek létrejöttének csak az egyik okát tárja fel, azt jól mutatja, hogy az iskola kialakulása a Hatalom érdekében történt, és annak érdekeit szolgálta. És ez a funkciója a mai napig nem változott. Ezért lehetséges az, hogy bár a különböző reformpedagógiák pedagógiai szempontból sikeresek, mégsem lettek meghatározóak. És ezért utópia az is, bármilyen élvezetes is az előadás, amikor Ken Robinson arról beszél, hogy az iskola középpontjába a kreativitásnak kell kerülnie. Egyszerűen nem veszik figyelembe, hogy az iskolarendszer ilyen mértékű paradigmaváltása csak hatalmi érdekből mehet végbe.

Nem szeretném persze, ha valaki azt érezné, hogy azt hiszem, hogy jól teszi az iskola amit tesz. Nem könnyű arra gondolnom, hogy a gyermekeim, akik ma még tulajdonképpen egész nap mást sem csinálnak, csak tanulnak, 10 éven belül jó eséllyel utálni fognak mindent, ami a tanulással kapcsolatos.

A fenti előadások nem nyújtanak igazi példát a megoldásra. Két hasznuk lehet. Egyrészt kiváló gondolatébresztők, amelyeket nyugodtan bevihetünk az óráinkra, bizonyosan érdekes vitákat lehetne generálni. Másrészt viszont talán elindítanak egy szemléletváltást  a közvéleményben, ami hosszabb távon talán a Hatalomra is hatással lehet, és így az iskola funkcióváltását is előidézheti.

Vagy ez is csak utópia?

Nóbik Attila

egyetemi adjunktus, tanulmányi intézetvezető-helyettes Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Intézet Szeged, Petőfi sgt. 30-34, Tel: 06-62-544355, nobik@edpsy.u-szeged.hu A kurzusleírások és egyéb információk ezen a honlapon találhatóak: http://www.staff.u-szeged.hu/~nobik/

One thought to “A gyermekek szeretnek tanulni”

Hozzászólás