A tanító és a való élet

Egyszer már idéztem Kőrösi Henrik Pedagógiai kalauzából, most pedig egy újabb gyöngyszem a tanítók (de nyugodtan olvashatjuk pedagógusnak) viselkedéséről. 

“A tanító folytonosan kis gyermekek tanításával foglalkozván, ezt a tanítási modort kiviszi az életbe is. A társadalmi érintkezésben is leckéztető hangot használ,önmagát bizonyos nimbussal veszi körül; érzékeny, ha nem mindig neki adnak igazat és nem akarja megérteni, hogy az életben gyakran kell a külső viszonyokhoz alkalmazkodni. Nagyon természetes, hogy e sajátságos viselkedése miatt gyakran jő összeütközésbe a társadalommal. Másrészről pedig mert azt hiszi. hogy a társadalom nem becsüli kellőképen, részint pedig abban a tudatban, hogy nehéz, fáradságos munkája kevesebb anyagi elismerésben részesül mások jóval könnyebb munkájánál, gyakran elkeseredik; kerüli a szerinte hálátlan társadalmat és csakis vele együttérző kollégája társaságára szorítkozik. Természetes, hogy ezáltal mindinkább eltávolodik a társadalmi élettől és egyoldaluvá válik.” (Kőrösi Henrik: Pedagógiai kalauz. Budapest, 1900. 6. o.)

Maga a könyv megér egy hosszabb bejegyzést, ha minden igaz, hamarosan az is megszületik.

Nóbik Attila

egyetemi adjunktus, tanulmányi intézetvezető-helyettes Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Intézet Szeged, Petőfi sgt. 30-34, Tel: 06-62-544355, nobik@edpsy.u-szeged.hu A kurzusleírások és egyéb információk ezen a honlapon találhatóak: http://www.staff.u-szeged.hu/~nobik/

Hozzászólás