Bennszülött hallgató nem beszélni tudomány

Sokat halljuk mostanában, hogy édes anyanyelvünk romlóban van. Schmitt Pál álamfő például kiemelt ügyként kezeli a szép magyar beszéd terjesztését. És sokszor halljuk azt is, hogy az emberek nem tudnak helyesen írni (hahó botosjeti!). Ha kollégákkal beszélgetek, ha dolgozatokat olvasok (posztolok a Facebookra), magam is látom, hogy nagyon sok nyelvi, helyesírási probléma adódik. A “mai hallgatók már helyesen írni sem tudnak” szokásos sirámot érdemes azonban több  összeadódó problémaként kezelni.

Egyrészt ott van a nyelvromlás, ami igazából nem az. Illetve lehet, hogy az, de ebben a nyelvészek sem értenek egyet. Illetve, ha jól értem, a nyelvészek nem értenek egyet a nyelvművelőkkel. Magam egyébként amellett érvelnék, hogy nem romlásként, hanem változásként érdemes megélni a folyamatot. Hogy a mai fiatalok nem rosszabbul, hanem máshogyan beszélnek. Talán kevésbé konvencionálisan használják a nyelvet, mint a korábbi generációk, de ez teljesen természetes.

A helyesírás szerepéről is heves vita  folyik (előíró vs. leíró nyelvészet?). Szükség van-e rá, szükség van-e ilyen merev szabályokra stb. Én magam ugyan a helyes helyesírást pártolom, de azért érdemes belegondolni, hogy egyre többen egyre kevesebbszer kerülünk olyan helyzetbe, hogy technikai kontroll nélkül hozzunk létre írott szövegeket. Sőt, egyre kevesebbszer hozunk létre írott szövegeket. Míg akár még tíz-tizenöt évvel ezelőtt is tipikusan kézzel írott külső tárakat alkottunk pl az egyetemen, ma már  szinte minden digitálisan történik. És, ugye tudjuk, a Word aláhúzza. Szóval a helyesírás romlása, bár elszomorít, természetes folyamat, mert egyre kevésbé használjuk olyan helyzetekben a nyelvet, hogy önállóan kellene döntenünk annak szabályosságáról.

 

A harmadik problémát tartom a legsúlyosabbnak: a tudatos nyelvhasználat hiányát. Valamit valakik (mi?) valahol nagyon elrontanak az iskolában, mert sok hallgató nem érzékeli, hogy a változó szituációkhoz alkalmazkodva más és  más nyelvet kellene beszélni. Hogy különböző nyelvi stílusok vannak, és ezeket nehezen lehet összecserélni egymással.  A probléma tehát nem önmagában az, hogy a hallgatók mindennapi nyelvhasználata romlik (szerintem csak változik), hanem az, hogy a mindennapi nyelvet a tudományos nyelv helyett használják.
Nem  akarom abszolutizálni a tudományos stílust. Vannak szituációk amikor nem szabad használni. De van olyan, és egy hallgatói produktum elvileg ilyen, amikor csak ezt szabad. Szóval, ha rendszerszinten nézem, valahogyan rosszul szocializáljuk a hallgatókat.

 

Részben oka ennek, hogy bizony vannak olyan intézmények, ahol az oktatók nem is igen publikálnak, vagy ha igen, az messze van a tudományos elvárásoktól, tehát az intézmény sem közvetíti a tudományos stílust a hallgató felé. Másrészt nem elégséges egyetlen kurzusban bízni, bár nagyon fontos – sőt fontosabb, mint a bevezetés a számmisztikába és bajitaltanba jellegű kurzusok-  hogy a hallgatók már korán explicit módon is találkozzanak az elvárásokkal. De ha ez nem válik egy intézmény közös elvárásává, olyanná, amit minden kurzuson következetesen számon kérnek, akkor egy kurzus nem csinál nyarat.

Utolsó eszközként marad a bizakodás a hallgatók spontán szocializációjában.

Nóbik Attila

egyetemi adjunktus, tanulmányi intézetvezető-helyettes Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Intézet Szeged, Petőfi sgt. 30-34, Tel: 06-62-544355, nobik@edpsy.u-szeged.hu A kurzusleírások és egyéb információk ezen a honlapon találhatóak: http://www.staff.u-szeged.hu/~nobik/

One thought on “Bennszülött hallgató nem beszélni tudomány

Hozzászólás