botosjeti

Aki internetezett mostanában, szinte biztosan belefutott a botosjetibe. A botosjeti mém lett, a botosjetit kiötlő tanuló pedig közröhej tárgya. Pedig, szerintem, érdemes a képet más oldalról is nézni.

jeti1
Elsőre úgy tűnhet, hogy ez egy szimpla – j vs. ly – helyesírás feladat. Pedig, ahogy a mellékelt ábra mutatja, első körben képfelismerésről van szó. A feladat készítői feltételezték, hogy ezek a képek minden gyermek számára felismerhetőek. (Egy bárány lehet, hogy segített volna).

Adódik a kérdés, hogy egy gyermek, aki esetleg még sem képen, sem élőben nem látott juhászt – már ha ez a jó megoldás -, honnan ismerje fel. Lehet természetesen, hogy már látott, és tudja is, hogy mi az, csak éppen ott és akkor nem jutott eszébe. Lehet, hogy egyszerűen nem túl jó tanuló, ahogy arra esetleg a többi hibából következtetni is lehet.

Nekem két dolog jutott eszembe a képről. Egyrészt igazságtalannak tartom, hogy a megoldást a tanár aláhúzta. Ugyanis nem a helyesírást büntette, hiszen a botosjeti ezzel a “jével” kell írni. Egyértelműen az a hiba, hogy a gyermek nem ismerte fel a juhászt. Legalább részpontot lehetett volna adni. Nincs illúzióm, a mai magyar iskolarendszerben a legtöbb pedagógus ugyanígy aláhúzta volna.

Ez az eset  azt is jól mutatja, hogy az iskola mennyire stigmatizálja a hibát. Egyféle gondolkodás, egyféle megoldás, egyféle szín, verselemzés, bukfenc, stb. fogadható el.  Egyféle igazság van. És ez az iskolarendszer egyik nagy igazságtalansága.

A másik feltűnő dolog, hogy kisgyermekek még mernek próbálkozni. Nem tudom, csak valószínűsítem, hogy tudta, hogy ez nem a jó megoldás. Lehet, hogy csak brahiból írta be, ezt talán már sohasem tudjuk meg. De legalább megpróbálta, és kitalált egy formailag kifogástalan megoldást. És ez az a képesség, amit nagyon sok gyermek elveszít az az iskoláztatás végére. Mert az iskolarendszer nem tudja kezelni azokat, akik akárhogyan is másképpen gondolkodnak, ezért szankcionálja őket.

És ez nagyobb baly. mint ha nem tanulnának a Lyános vitézről.

Nóbik Attila

egyetemi adjunktus, tanulmányi intézetvezető-helyettes Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Intézet Szeged, Petőfi sgt. 30-34, Tel: 06-62-544355, nobik@edpsy.u-szeged.hu A kurzusleírások és egyéb információk ezen a honlapon találhatóak: http://www.staff.u-szeged.hu/~nobik/

20 thoughts to “botosjeti”

  1. az egész poszt egy liberális nagy sírása, hogy "hát a gyerekeknek nem engedik a kreatív gondolkozást%! 3!%4".
    Nem is szabad, mert ilyenek jönnek elő, mint reformoktatás és reformtankönyvek by Magyar Bálint, meg ennek a feladatnak a teljesen téves megoldása(ami teszem hozzá, csak annyi, hogy a gyerek hótbuta a j-ly-os feladatokhoz, és megpróbált kibújni ezen szavak leírásától).

    1. Gábor, a ly/j (egyébként mára totál felesleges megkülönböztetés) megtanulásához nem kell okosnak lenni, csak be kell seggelni. Ugyanis nincs rá szabálly. Egy ilyen feladatlapból leszűrni, hogy egy gyereknek milyenek a szellemi képességei, az semmiképp nem túl okos dolog ;).

    2. László Márai azért a j/ly megkülönböztetését feleslegesnek nevezni enyhén túlzás 🙂

    3. László Márai A ly/j között valamikor kiejtésbeli eltérés is volt, ez mára valóban eltűnt. De aki sokat olvas az beseggelés nélkül is előbb-utóbb készségszinten használja a helyesírási szótár szerinti alakot. Gondolom te is viccből írtad a szabályt "szabálly"-nak, ennél csak a szabáj lett volna szemet bántóbb. Ha mindent úgy írnánk, ahogy ejtünk, furcsa dolgok jönnének elő (pl.: lázsd).

    4. Kedves Gábor, ha most gonosz lennék, azt mondanám, hogy neked sem engedték a kreatív gondolkodást, ha csak annyi esett le, hogy liberális vagyok. (egyébként nem is igaz, de ez gondolom mindegy.)
      Ha esetleg vannak konkrét észérveid a "reformoktatással és reformtankönyvekkel szemben", azokat nagyon szívesen olvasnám.

    5. Pásztói István Ugyanarról beszélünk. Valamikor volt különbség, ma meg nincs, tehát funkcionálisan felesleges. Persze, idővel megtanulja az ember, de itt most egy 7-8 éves kiskölökről beszélünk, akinek a hozzászólására én reagáltam, az az alapján ostobázott le valakit, hogy egy ilyen logikátlan és értelmetlen dolgot még nem seggelt be. Nyilván, ha egy felnőttről beszélnénk, akkor másképp ítélnénk meg a dolgot.

      Egyébként a magyar helyesírásra eléggé jellemző, hogy azt írjuk, amit ejtünk. A lásd/lázsd nem jó példa, mert az előbbi elv mellett ott van a szóelemzés is, ami valájában szintén egyszerűsíti az írást, olvasást és megértést.

    6. Attila Nóbik sajnos a közoktatás reformkönyveit teljes testközelből megérem.
      Példának okáért, a magyar irodalom könyvünkben Berzsenyi Dánieltől csak 2 fontosabb verse van benne(A Magánhoz és a Tihanyi Ekhóhoz, ám utóbbiból csak részlet van benne), egyszóval egy vicc az egész, nem tudok rendes verselemzés házi dolgozatot írni, ha csak a tankönyvre hagyatkozom. Ami pedig – szerintem, és a legtöbb diák szerint is – elvárható.
      Aztán ez persze csak a jéghegy csúcsa, mi az 5.-7. osztályban kísérleti magyar tankönyveket kaptunk; annyira rosszak voltak, hogy a nyelvtan rész konkrétan érthetetlen, képregényesen elmesélt szar volt, egyszerűen inkább visszatértünk a már jól megszokott zöld
      nyelvtankönyvhöz(most a nevére hirtelen nem emlékszem). Az irodalom pedig még hagyján,
      annyi – könyv szerint felesleges – írót és verseiket, írásaikat hagytak ki a Harry Potter és Narnia Krónikái javára. Értem én, persze miért hagyták ki, én is szívesebben olvasom a HP-t,
      mint mondjuk az Egri Csillagokat, csaképp az a gond, hogy egyik alapműveltség, másik nem.
      Aztán akkor térjünk át a reformoktatás gyöngyszemeire, az interaktív táblákra.
      Hogy működik? Az Állam kiír egy méregdrága pályázatot, amit megnyer egy iskola, beépíti a táblákat 50% önköltségen és… Nem használják, mert pontatlanul, rosszul működnek a táblák. Esetleg néha kivetítőként használják, de ez tényleg nagyon ritka.
      Ezzel ki nyer? Senki, illetve de, pár haver, akiknek sikerült eladni a szar infraredes, '90-es évekbeli technikát használó táblájukat. Ehelyett a diákok kaphatnának tisztességes kosztot, rendes ápolt WC-ket, padokat, szemléltető eszközöket a természettudományi órákra, és így
      tovább ebből a pénzből.
      Amúgy meg aki az én tehetségtelenségemről, 7-8 éves koromról érdeklődik:
      Nem, nem vagyok sem tehetségtelen, sem 7-8 éves, veletek szemben, akik a kibaszott reply gomb helyett "Kedves Gábor!"-oznak.

    1. való igaz, de azt a sort gyakorlatilag nem javította. lehet, hogy annyira röhögött.
      de ez a két "félreismerés" is azt mutatja, hogy ez szövegértési és képfelismerési feladat, amit nyelvtan feladatként értékelnek.

  2. Mivel talán nem volt teljesen egyértelmű: természetesen nem a helyesírási hibákat védem. Azt gondolom, hogy helyesen írni meg kell tanulnia a gyerekeknek.
    Amit állítok, hogy ami ebből a feladatból látszik, az alapján ez egy nem nyelvtan feladat, amit nyelvtan feladatként "adnak el".
    Másrészt ami egyedüli menthetetlen megoldás, az az autó-hajó. A többit kreatívan megoldotta, csak nem az elvárt megoldást írta be. Ez akkora bűn?

    1. Egyetértek, hogy lehet értékelni egy olyan feladatot, ahol gyakorlatilag azt sem érti sok gyerek, hogy mi a feladat? (Azaz hogy milyen szót kel leírni helyesen)

  3. – Apaaa, megnézed a házimat?
    – Haggyál már fijam, nem érek rá, mennyanyádhoz…
    – De apaaaa, ezmiez, mert nem tudom?
    – Mondom, hogy haggyál mán, mer nyakonváglak!
    – De apaaa, már csak ez hiányzik…
    – Mit érdekel engem… botosjeti bazmeg, írd be, azt mán mosmán tényleg haggyál az iskola hülyeségeivel!

    1. – Apaaaa! Ez egy juhász?
      – Annak idején én is lyuhászt írtam, de aláhúzta a tanár. Tényleg nem az, mert nincs birkája!
      – Akkor Mikulás?
      – Nem is piros, puttonya sincs….
      – Akkóóóó mi ez?
      – Várj megnézem az interneten. Meg is van: botosjeti!!!

Hozzászólás