Diákok vagy tanulók?

Néha az az érzésem, hogy  hamis elvárásaink vannak a hallgatóink felé: többet várunk el tőlük, mint amire valójában képesek. Hajlamosak vagyunk a hallgatókra csak hallgatókként tekinteni, és  elfelejteni, hogy ki voltak ő korábban, mielőtt a mi hallgatóink lettek.

Illetve az előéletükre utalás jellemzően azoknak  a – a nem is mindig igaz  – sirámoknak az emlegetésében merül ki, hogy a mai generációk tudása elmarad a korábbiakétól. Gyakran hallom például, hogy a hallgatók nem tudnak szöveget értelmezni. Miért, teszem fel a kérdést ilyenkor magamban, tudniuk kellene? Mindig felbosszant, ha valaki hiánylényként tekint a hallgatókra, és elsősorban azt látja bennük, hogy mi hiányzik belőlük egy eszményhez képest, ahelyett, hogy a lehetőségeket keresné bennük.

Úgy teszünk, mintha nem tudnánk, hogy a hallgatók milyen közegből érkeztek. Mintha nem tudnánk, hogy milyen minőségű a magyar közoktatás.

A döntés, hogy a hallgatóink egyetemre jönnek, felelősségteljes döntés, még ha ennek következményivel sokszor nincsenek is tisztában. De önmagában ez a döntés nem teszi semmissé a megelőző 12 év közoktatási tapasztalatát. Bármennyire is szeretnénk hinni, de az egyetem szent falai nem tisztítják meg a hallgatókat, nem születnek újjá, nem felejtik el, kik voltak korábban.

És egyetlen döntéstől pláne nem vetkőzik le eddigi tudásukat a tanulásról, pedagógusról, tantermi helyzetekről, stratégiákról, tehát mindarról, amire a közoktatás 12 éven át szocializálta őket.

Ez a gondolat már régóta foglalkoztat, de azért most írom meg, mert olvastam egy érdekes bejegyzést. (a címet is onnan nyúltam). Ebben van egy táblázat, amelyben a szerző megpróbálja összefoglalni a különbséget a diákok (students) és a tanulók (learners) között. (A fordítás hangsúlyozottan hevenyészett!)

 diákoktanulók
kapcsolat a pedagógussala diákok alkalmazottak, akiknek engedelmesen követniük kell az utasításokata tanulók állampolgárok jelentős (anyagi?) érdekeltséggel a tanuló társadalomban
kapcsolat más “diákokkal”a diákok versenytársak a tanulók együttműködők
motivációkötelesség: a diákok kulturálisan arra kötelezettek, hogy a tanárnak és a kompenzációért dolgozzanakfelelősség: a hallgatókat munkájuk felfogott és realizált értéke motiválja, különösen, ha a másoknak értékes
kompenzációintézményileg meghatározott osztályzatok és hozzáférés a felsőoktatáshoz (szintén intézmény) és egy jó munkához (szintén intézmény) egy olyan teljesítmény folyamatos érzete, amelyet kiérdemeltek és nem megkaptak, amely nem szimbolikus, hanem kézzelfogható és értékes – egy befektetés
működési módengedelmes, csoport-fegyelmezett, tárgyorientált és trenírozhatókitartó, önfegyelmező, csoport- és célorientált, találékony, azért tanul, hogy elérjen valamit
miért?kényszerített kíváncsi
amivel fel van szerelveelőrecsomagolt tudás és eszközök az előrecsomagolt tudás feljegyzésére – előírt és tempós tanulásartalom felderítéséhez, a tartalommal való kísérletezéshez, a tudás felfedezéséhez, kikövetkeztetéséhez és konstruálásához szükséges eszközökkel – feltalált tanulás
értékelésannak mérése, mit tanult meg a diákannak mérése, mire használható, amit megtanult

Úgy gondolom, jól látszik, hogy miközben a közoktatás elsősorban diákokként tekint a leendő hallgatóinkra, addig mi hajlamosak vagyunk tanulóként elképzelni őket. A váltás természetesen nem lehetetlen, de nem remélhető, hogy az magától bekövetkezzen. Az egyetemen elvárt szerep inkonzisztens mindazzal, amit a hallgatótól korábban elvártak. A változás olyan folyamat, amelyet a felsőoktatásnak aktívan segítenie kell. Vagy hogy egy manapság divatos kifejezéssel éljek, használnia kell ellenszocializációs lehetőségeit.

Nóbik Attila

egyetemi adjunktus, tanulmányi intézetvezető-helyettes Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Intézet Szeged, Petőfi sgt. 30-34, Tel: 06-62-544355, nobik@edpsy.u-szeged.hu A kurzusleírások és egyéb információk ezen a honlapon találhatóak: http://www.staff.u-szeged.hu/~nobik/

One thought on “Diákok vagy tanulók?

Hozzászólás