De hát én ezt annyiszor elolvastam!

De hát én ezt annyiszor elolvastam! Az utóbbi két napban többször is hallottam ezt végül elégtelenre felelő diákoktól.

Nem elolvasni kell,hanem megtanulni! – volt a nyelvemen. Egyrészt azért nem mondtam végül, mert egy pedagógus ilyet ne mondjon a diákjának, másrészt úgy éreztem, komolyan gondolják. Hogy az a tanulási stratégiájuk, hogy elolvassák a könyvet. Nem megértik, elemzik, feldolgozzák,  értelmezik, hanem elolvassák. Vagyis egy alapvetően passzív tevékenységtől várják, hogy ha nem is használható, rendszerezett, műveltséget adó, de legalább a vizsgán visszamondható tudás keletkezzen az elméjükben. Tehát – és én általában jóindulatú vagyok – nem buták, hanem elégtelenek a tanulási stratégiáik.

Kicsit utánaolvastam a tanulási stratégiáknak, és az egyik szakirodalomban (Kálmán Orsolya: A hallgatók tanulási sajátosságainak változásai a felsőoktatás évei alatt, pdf) találtam egy érdekes táblázatot, amely egy Jan Vermunt nevű holland kutató munkája alapján a tanulási stílusok és összetevőik jellemzői foglalja össze. “Vermunt a tanulási stílust a korábbi időszakok meghatározásainál tágabban értelmezi: a kognitív, affektív és regulatív tanulási tevékenységeknek,  a tanulás mentális modelljének és a tanulási orientációnak kapcsolatát koordináló fogalomnak.  Értelmezésében a tanulási stílus viszonylag stabil, de semmiképp sem megváltoztathatatlan hallgatói jellegzetesség. A hallgatók több különböző tanulási stílus jellegzetességeit is felmutathatják, csak annyi bizonyos, hogy az egyik tanulási stílus domináns a számukra” (105. o.)

Ha lenne lehetőségünk a megbukott tanulók tanulási stílusait vizsgálni, akkor valószínűleg az első, esetleg a második oszlopban lévő (nem irányított, reprodukcióra irányuló) stratégiákat találnánk.

Egy régebbi bejegyzésben (Diákok vagy tanulók?) ezt írtam: “Úgy gondolom, jól látszik, hogy miközben a közoktatás elsősorban diákokként tekint a leendő hallgatóinkra, addig mi hajlamosak vagyunk tanulóként elképzelni őket.” Hogy mi a különbség a diákok (students) és a tanulók (learners) között, arra abban a bejegyzésben van egy érdekes táblázat.

Vermunt táblázatát olvasva az alábbi négy sejtés fogalmazódott meg bennem:
1. A közoktatás elsősorban a reprodukcióra irányuló tanulási stílust preferálja.
2. Ezért a hallgatóink nagy részének tanulási stílusa reprodukcióra irányuló.
3. Ha oktatókat kérdeznénk minimális elvárásnak a jelentésre irányuló stílust neveznék.
4. Ennek ellenére az oktatók egy jelentős része úgy vizsgáztat, hogy a vizsga legkönnyebben a reprodukciós stílus segítségével teljesíthető.

Nóbik Attila

egyetemi adjunktus, tanulmányi intézetvezető-helyettes Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Intézet Szeged, Petőfi sgt. 30-34, Tel: 06-62-544355, nobik@edpsy.u-szeged.hu A kurzusleírások és egyéb információk ezen a honlapon találhatóak: http://www.staff.u-szeged.hu/~nobik/

Hozzászólás