Gyermekkortörténet előadáson szoktam mondani, hogy a fogyasztói társadalom átalakította a párválasztási, ismerkedési szokásokat: bár a kifejezés talán nem a legpontosabb, de mondhatjuk hogy a randevú helyét a dating vette át. A dating fogalmához pedig szorosan hozzákapcsolódik a fogyasztás.
Már nem a korzón andalgunk, vagy a bálban járjuk a Kállai kettőst hanem moziba, étterembe, kávézóba, kocsmába, színházba, múzeumba megyünk. És ilyenkor – bár természetesen nem lehet általánosítani – elvárás, hogy a költségek nagy(obb) részét a férfi fizesse.
A posztmodern, posztindusztriális társadalmakban az identitás egyik forrása az egyén fogyasztási lehetőségeihez kapcsolódik. Érdemes hozzátenni, hogy a hagyományos társadalmakban a férfiak birtokolták az anyagi és szimbolikus javak jó részét. Mára ez a helyzet megváltozott, így a férfidominancia hagyományos eszköze, a birtoklás már nem kizárólag az övék.
Így az önreklámozásuk egyik eszközévé a fogyasztás válik, amelyen keresztül a státuszukat szimbolizálhatják.
Ez arról jutott eszembe, hogy tegnap a boltban a mögöttem álló két gimnazista lány egy értelmes, normális fiúról beszélgetett:
– Tegnap este hívott, hogy igyunk a híd alatt.
– Te szeretsz inni a híd alatt?
– Hát persze!
Persze a híd alatt lehet a Tiszapart, a liget, vagy a Tesco előtt is. A pénz lehet kevés, de az önreklámozás örök, így meg kell találni az egyensúlyt.
