Ha én rózsa volnék

A gyermekeim szeretnek éneklésre elaludni, és az aktuális kedvencük a Ha én rózsa volnék. Talán szakmai ártalom, de a dal közben is az oktatás jutott eszembe. Nem az oktatáspolitika, mint az a címből sejthető lenne, hanem a metaforák.

Néhány évvel ezelőtt élte virágkorát Magyarországon a pedagóguskutatás. Ez a nemzetközi trendekben akkor már évtizedes hagyományokra visszatekintő kutatási irányzatot adaptálva számos értékes eredménnyel gazdagította a magyar neveléstudományt. Ilyen volt pl. a Pedagógusok pedagógiája című kötet, vagy Hercz Mária írásai (pdf!).

A  kvalitatív pedagógiai módszerek közé sorolt metaforakutatás megtermékenyítette a pedagógusok gondolkodásának és a pedagógusokról való gondolkodásnak kutatását. Ez utóbbi terület talán legjelentősebb hazai képviselője Vámos Ágnes, aki számos érdekes tanulmány (pdf!) mellett könyvet is szentelt a metaforakutatás eredményeinek. De a módszer nem csupán a pedagóguskutatásban alkalmazható, hanem pl. Az online közösségi oldalon megjelenő tanár-diák kapcsolat kezdeményezése és fogadása kutatására

Sőt, ahogy azt Baska Gabriella könyve is mutatja, a neveléstörténet számára is új elemzési szempontot és így új eredményeket tartogat a módszer alkalmazása.

Vámos Ágnes a már hivatkozott tanulmányában ezt írja a metaforákról: “A metafora átvitelt jelent, amely két entitás közötti közös tulajdonságok alapján jön létre. A jelentésátvitel a tudat mélyén következik be, ezért a kognitív nyelvészet metafora-felfogása szerint a metafora olyan jelentést, tapasztalatot is definiálhat, amely korábban nem volt ismert, azaz konceptualizálhat  … A metaforák lényegében énidentitás jelzők, s meglepően jól tudnak redukált képet festeni az egyén világgal való kapcsolatáról.”  (86. o.) Vagyis a metaforák segítségével az egyének meggyőződései mélyebb rétegeinek vizsgálata válik lehetővé.

Amikor még tartottam olyan órákat, ahol témakörök a tanárral, a tanárrá válás folyamatával foglalkoztak, magam is éltem a metaforaelemzés (leegyszerűsített) módszerével.  Ennek  egyszerűbb formája volt, amikor egy szabadon alkotott példamondat megírására kértem a hallgatókat. Ha a tanár olyan, mint… akkor a gyermek/tanuló olyan, mint… és a nevelés olyan, mint… . A másik lehetőség azt volt, hogy az alábbi (Vámos Ágnes tanulmányából való) táblázatot töltettem ki a hallgatókkal.

Kérem, hogy töltse ki a következő táblázatot! Mindig vízszintesen haladjon!
Gondolkodjon így: ha az iskola színház, akkor a tanár…”
Tehát: Ha az … akkor a …
Iskola Tanár Tanuló Nevelés Tanulás Tanítás
Színház
Eladó
Versenyző
Faragás
Várépítés

Szóval mindez azért jutott eszembe, mert a Ha én rózsa volnék című dal második és harmadik versszaka számomra szinte tökéletes metaforája a pedagógusnak:

Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
Megértő szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.

Mire végiggondolom, hogy ez milyen szép kép, és hogy írni kellene belőle egy bejegyzést, már a következő dalnál tartok. De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni, éneklem, és eszembe jut, hogy a rózsának, jobban mondva a kapunak és az ablaknak mégiscsak lehet valami köze az oktatáspolitikához.

Nóbik Attila

egyetemi adjunktus, tanulmányi intézetvezető-helyettes Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Intézet Szeged, Petőfi sgt. 30-34, Tel: 06-62-544355, nobik@edpsy.u-szeged.hu A kurzusleírások és egyéb információk ezen a honlapon találhatóak: http://www.staff.u-szeged.hu/~nobik/

Hozzászólás