Hardver, rendszer, szoftver vagy szolgáltatás?

Úgy esett, hogy egyik napról a másikra meghalt a laptopom. Szerencsére javítható, de különböző okok – gyerekek és feleség 🙂 – miatt kell itthon a két gép. Így elővettem és összeraktam egy asztali gépet, ami már legalább 3-4 éve porosodott a szekrény aljában. Az akkoriban jónak számító hardver alapvetően ma is megállja a helyét, az egyetlen vészesen elavult komponens az 512 MB memória.

Sűrű imádkozások közepette elindítottam, és csodák csodájára néhány percnyi várakozás után máris a Windows XP csodálatos képe fogadott. Hogy azután fél órán belül kétszer is elszálljon kék halállal. Emellett még irtózatosan lassú is volt, percekig kellett várni, míg használható böngészőablakot kaptam, úgyhogy elhatároztam, hogy az esetleges adatok kimentése után Linuxot telepítek rá.

Mivel a saját gépeimen régóta használom, nem akartam teljesen elszakadni az Ubuntutól, ugyanakkor annak erőforrásigénye miatt az eredeti rendszer szóba sem jöhetett, csak valamilyen pehelysúlyú verzió. Így végül a Lubunt-u mellett döntöttem, ami végül tökéletes választásnak bizonyult. A gép így sem lett erőgép, de mivel maga a rendszer nem használ fel 80-90 MB-nál, alapvetően gyors és nagyon jól használható. Miközben a rendszer belakásával foglalatoskodtam, néhány csapongó gondolat jutott eszembe. Szigorúan hozzá nem értőként, de átlagosnál járatosabb felhasználóként. 🙂

Évek óta csak Ubuntut használok, ahol csak lehet. Így egészen értetlenül szemléltem a Microsoft-licenszek megújítása körüli pánikot.  Belátom, hogy egy ekkora rendszer átállítása közel sem olyan egyszerű feladat, mint a saját gépemre Linuxot telepíteni, de közel sem akkora Armageddon, mint ahogy akkoriban ezt sokan lefestették. Középtávon sok pénzt lehetne vele spórolni, lehet, hogy ez az egyik baj…

Személyes beszélgetésekben felmerült ellenérvként, hogy az iskolai rendszergazdák nincsenek felkészülve linuxos géppark konfigurálására. It’s not rocket science. Bár nekem is volt olyan, jó állásban dolgozó informatikus ismerősöm, aki gyakorlatilag semmit nem tudott a linux működéséről. Aki szerint a Windowsos gép azért nem nyitott meg egy standard .avi fájlt, mert az linux alatt lett letöltve… Szóval ez az ellenérv, noha nem látom át a rendszer egészét, még igaz is lehet, És ha igaz, elkeserítő a helyzet.

Másik jellemző ellenérv volt, hogy “de mi olyan szoftvereket használunk, ami csak Windows alatt van meg!”. Ez az érv az esetek egy jó részében egyszerűen butaság, más esetekben pedig tájékozatlanság.  Ma már, nagyon speciális esetektől eltekintve, szinte mindenre van jó minőségű linuxos szoftver. Természetesen az esetek jó részében ezek nem ugyanazok a szoftverek, mint a Windows alatt, de ugyanolyan alkalmasak a feladat megoldására. Még a hazai neveléstudományban sokat használt SPSS-nek is van linuxos megfelelője, az R statisztikai szoftverek terén is jónak mondható a helyzet. Azt  el tudom képzelni (bár valószínűleg nem minden esetben igaz), hogy bizonyos területen egy szoftver számít sztenderdnek, annak használatát kell elsajátítani.

Ami sokkal érdekesebb  a fenti jelenségben, hogy sokan ha egy megoldandó feladatról van szó, akkor csakis egy szoftverben gondolkoznak. Nem a megoldáshoz vezető útról van szó, hanem arról, hogyan kell használni a konkrét szoftvert. Nem arról, hogyan kell szöveget létrehozni, hanem arról, hogyan kell Microsoft Word-öt használni. Ez a fajta gondolkodás hajlamos elfeledni azt, hogy a szoftver alapvetően szerszám. Néha speciális célszerszámokra van szükség, de a feladatok nagy része többféle szerszámmal is megoldható. A problémát nagyon alaposan körüljárta ez az előadás.

Amikor az elején emlegetett asztali gépet utoljára használtam huzamosabb ideig, akkor egy átlagfelhasználó sokkal inkább volt a gépéhez, az operációs rendszeréhez és a szoftveréhez kötve, mint ma. Mára teljes mértékben átalakult, hogy mit tekintünk számítástechnikai eszközöknek. Akkoriban még csak kezdtek megjelenni az okostelefonok, mára életünk szerves részeivé váltak, csakúgy, mint ahogy tömegtermékké lettek a laptopok, tabletek. Az Android és az iOS sikere azt mutatja, hogy az emberek tömegei képesek különösebb nehézségek nélkül elsajátítani egy új operációs rendszer használatát. Az Android esetében éppen egy Linux alapú rendszerét.

Aki olvas számítástechnikai blogokat, határozottan úgy érezheti, hogy nagy a harc a hardverek és az operációs rendszerek piacán. Mivel jön ki az Apple? Mivel válaszol a Google? Beszáll-e a versenybe a Microsoft? Nekem viszont egyre inkább az az érzésem, hogy a harc tulajdonképpen az átlagfogyasztók megváltozott fogyasztási szokásainak minél gördülékenyebb kiszolgálásáról szól.

Az átlagfelhasználó szokásai ugyanis megváltoztak. Persze, akkor is zenét és filmet töltöttünk le, e-maileztünk, szöveget szerkesztettünk, cseteltünk stb. Amit jelentős változásként érzékelek, hogy ezeknek a feladatoknak egy jelentős része egyszerűen beköltözött a böngészőbe (vagy okostelefonok esetén ahhoz nagyon hasonló alkalmazásokba). Lehet, hogy szűk a mintám, de az átlagfelhasználó feladataihoz, mintha egyre inkább a böngésző lenne a legmegfelelőbb szerszám, az abból elérhető szolgáltatások pedig a célszerszámok. Még egy jelentős, ezzel összefüggő különbség az akár csak fél évtizeddel ezelőtti állapotokhoz képest, hogy az átlagfelhasználó a fogyasztás mellett egyre inkább tartalom-előállítóvá válik.

Ezért gondolom úgy, hogy nem is olyan hosszú idő múlva, amikor mindenki és minden beköltözik a böngészőbe, tulajdonképpen lényegtelenné válik, hogy ki milyen hardvert és operációs rendszert használ, még ha a különböző hardverek fizikai korlátai természetesen nem is tűnnek majd el. Részben már ma is így van: felhasználói élmény szempontjából nincs lényeges különbség aközött, hogy mobilról vagy laptopról nézem a Facebookot. 🙂

Ahogy már írtam feljebb, a felhasználók meglehetősen rugalmasnak állnak a váltáshoz. Érzésem szerint elsősorban azokhoz a szolgáltatásokhoz, amelyek beköltöztek a böngészőbe és/vagy felköltöztek a felhőbe. Más azonban a helyzet azokkal a feladatokkal, amelyeknél ez az áttörés még várat magára. A felsőoktatás szempontjából az egyik legjelentősebb ilyen feladatot a hallgatói szövegek önálló alkotása jelenti. Ennek során természetesen nagyon sok minden “fejben dől el”, vagyis a hallgató, ha nincsenek meg a szükséges nyelvi készségei, akkor sem fog jó szöveget alkotni, ha történetesen jártas a szövegszerkesztésben. Viszont visszatérően tapasztalom, hogy milyen sokan nem tudják a szövegszerkesztő szoftvereket (praktikusan a Word-ot) célszerszámként használni.

Nincs illúzióm, az informatika pont olyan terület, ahol a hallgatók szocializációja elsősorban az iskolán kívül zajlik. A szövegalkotás, szövegszerkesztés azonban tipikusan iskolához,oktatási rendszerhez kötött feladatnak tűnik, tehát a megoldás megtervezésére és a célszerszám használatára elsősorban az iskolának kellene megtanítani a diákokat. Ehhez képest minden évben magyarázom, hol nagyobb csoportnak, hol a saját szakdolgozóimnak, hogy hogyan kell automatikusan tartalomjegyzéket generáltatni. Amihez szövegstílusok kellenek. Amihez tudni kell, hogy hogyan kell szöveget tagolni.

Mivel Ubuntu van a gépemen, LibreOffice segítségével szoktam mutatni: “Másképp néz ki a Word, máshol vannak a gombok, de az elv ugyanaz.”  És kijelölöm a szöveget, alkalmazom a stílust, beillesztem a tartalomjegyzéket. Ez nem afölötti kesergés, hogy a hallgatók egy része nem tudja használni a Wordöt, hanem afölötti kesergés, hogy nem tudnak szöveget szerkeszteni. Vagyis bizonyos hallgatók nem tudnak azonosítani és megtervezni egy feladatot, valamint nem tudják a feladatmegoldáshoz szükséges célszerszámot alkalmazni. Másrészt, úgy tűnik, hogy el sem jut az információ hozzájuk, hogy a célszerszám nem csak Windows alatt létezik.

Így talán a gond is mélyebb, mint hogy nem tanítanak meg diákokat bizonyos szoftvereket használni. Nem tanítanak meg problémát, feladatot megoldani. Rugalmasan alkalmazkodni változó körülményekhez. És ezek a kifogások nagyon hasonlóak ahhoz, amit az iskolarendszer egészével kapcsolatban meg szoktak fogalmazni.

Nóbik Attila

egyetemi adjunktus, tanulmányi intézetvezető-helyettes Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Intézet Szeged, Petőfi sgt. 30-34, Tel: 06-62-544355, nobik@edpsy.u-szeged.hu A kurzusleírások és egyéb információk ezen a honlapon találhatóak: http://www.staff.u-szeged.hu/~nobik/

Hozzászólás