Hogyan lettem stand-up comedy előadó?

Az oktatói munka eredményességének van egy fontos fokmérője: a hallgatói elégedettség.  A hallgatói visszajelzések fontos visszajelentési körként működhet(né)nek. Sok helyütt, még a Szegedi Egyetemen is, létezik a hallgatói elégedettség mérésének intézményesített formája.

Nos, a Bölcsészkaron vagy nem működik ilyen rendszer, vagy ha működik, akkor is titokban. Hozzám legalábbis még nem jutott el semmi ilyen felmérés. Nem tudom, hogy ebben mennyi szerepet játszik a hallgatói érdektelenség, és mennyit az oktatói ellenállás.  Még egyébként felvilágosultnak számító oktatótól is hallottam olyan véleményt, hogy a hallgatók alkalmatlanok arra, hogy az oktatók munkáját megitéljék.

Pedig könnyen belátható, hogy egy egyetem számára, ahol az oktatók munkájának jelentős részét maga a tényleges oktatás teszi ki, egyáltalán nem mindegy, hogy ők hogyan végzik a munkájukat. A hallgatói visszajelzések becsatornázásának tehát fontos szerepe lehet(ne) az intézmények minőségbiztosításában. Ennek a területnek jelentős szakirodalma van, vannak hozzáértő szakemberek, tehát ennek a visszajelentési körnek a kiépítése igazából csak akarat kérdése.

Érdemes felvetni azonban egy legalább ilyen fontos szempontot: a szakértő tanárrá válás folyamatát. 1 A szakirodalom hangsúlyozza, hogy a kezdő és a szakértő tanárt többek között az önreflexió képessége különbözteti meg egymástól. Egyszerűen megfogalmazva: képes saját munkáját szakmai elemzés alá vetni és szükség esetén azon a kellő változásokat végrehajtani. Ez persze nem csak megfelelő információkat, szaktudást, képességeket feltételez, hanem hajlandóságot, másképpen megfogalmazva megfelelő attitűdöt.

Hogy ezt a személyes élmény szintjén egyszerűen megfogalmazzam, számomra az önreflexió két dolgot  jelent: az állandó bizonytalanságot, hogy elég jó vagyok-e, és az állandó belső kényszert, hogy még jobbra törekedjek.  Ahhoz, hogy jobb legyek, a saját módszereim, tananyagom, stb állandó monitorozása mellett szükség lenne a hallgatói visszajelzésekre is. Ahogy korábban írtam, ennek bejáratott, intézményes formái a BTK-n nem működnek, vagy számomra nem hozzáférhetőek. 2

Mindettől függetlenül a hallgatói értékelések zajlanak. Informális csatornákon. Olykor ezekből hozzám is eljut néhány információ. Olykor kollégákról is. Olykor nem túl hízelgőek is. Az egyik legérdekesebb kezdeményezés ezeknek a visszajelzéseknek az összegyűjtésére a markmyprofessor.com. Itt a hallgatók anonim módon, előre megadott  szempontok szerint értékelhetik az oktatókat, valamint szöveges értékeléseket is fűzhetnek az adott tanárhoz. Mivel érdekelnek ezek a visszajelzések, feliratkoztam az oldalam rss csatornájára.

Így tegnap azt láttam, hogy egy új értékelés született velem kapcsolatban:

Az értékelés azért volt számomra érdekes, mert olyan kifogást fogalmazott meg, a humor túlzott alkalmazását a tanórán, amellyel kapcsolatban nekem is vannak kétségeim.

Van néhány dolog, amit nem tudok az értékeléssel kapcsolatban. Természetesen nem tudom, hogy ki írta az értékelést. A rendszer anonim, és ez így van jól. Bár az Iskola és iskoláztatás kurzusom alá írta be, nem lehetek teljesen biztos benne, hogy tényleg erre jár-e. Azt sem tudom, hogy több óra alapján szűrte-e le a konklúziót, vagy esetleg egy órán akadt-e ki.

Ha megnézzük, alapvetően négy állítást fogalmaz meg. 3

1. szánalmas és szar poénjai vannak. Ez egy olyan állítás, amivel nem akarok foglalkozni, mert de gustibus non est disputandum.

2.  egyesek még adják alá a lovat. Ezzel tulajdonképpen azt mondja, hogy vannak olyanok, akiknek bejön a stílusom. Hogy azért, mert tényleg humorosnak találják, amit mondok, vagy (esetleg és) mert rajtam akarnak röhögni, nem derül ki.

3. azt képzeli, hogy nagyon humoros stand-up comedy előadó. Ezzel szerintem azt szeretné mondani, hogy látszik, hogy a humort tudatosan alkalmazom az óráimon. Nyilván magából ebből a félmondatból, és az egész szövegből is az látszik, hogy ez a hallgató úgy gondolja, hogy túlzásba viszem.

4. zavarják az órai koncentrációt.;  siralmas, amit művel. a tanagyag érdekes, előadásmód pocsék. Ez az állítások lényege: a humor túlzott alkalmazása az oktatói munka és ezzel együtt a hallgatói megértés rovására megy.

És bár a kritika számomra nem hízelgő, el kell ismernem, hogy meglehetős éleslátással  tapint rá azokra a kényes pontokra, amelyek számomra is dilemmát jelentenek. A humort ugyan tudatosan alkalmazom, részben érdekes információk megosztására, részben az óra hangulatának javítására, részben motivációs eszközként. Ugyanakkor  valóban nehezen lőhető be, hogy mekkora egy-egy csoport “tűrőképessége”.

Szóval ez az értékelés kiváló alkalmat ad az önreflexióra. Még nem tudom pontosan az eredményt, de már emiatt is hasznos volt számomra. És még apropót is szolgáltatott arra, hogy egy személyes élményen keresztül a visszacsatolások fontosságáról írjak :).

UI: Két dolognak különösen örülök a markmyprofessorral kapcsolatban. Egyrészt eddig még senki nem nevezett, nem úgy, mint néhány kollégámat, lekezelőnek, kattantnak vagy beképzelt majomnak. Másrészt volt egy hallgató, aki szexisnek jelölt. 4

  1. Az angol nyelvű szakirodalom novice-expert kifejezéseit, amennyire tudom, leginkább kezdőnek és tapasztaltnak fordította a magyar szakirodalom, azt a felületes benyomást lehetővé téve, hogy a tapasztalt tanárrá válás csak az idő függvénye.
  2. Persze, ha őszinte akarok lenni, akkor a hiánynak részben az én technikai “lustaságom” is az oka, hiszen, ha jól tudom, a CooSpacen megoldható lenne anonim kérdőívek felvétele.
  3. A stílussal most nem foglalkozok, bár tudjuk, hogy a stílus maga az ember.
  4. Magamfajta többet mit kívánhat?

Nóbik Attila

egyetemi adjunktus, tanulmányi intézetvezető-helyettes Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Intézet Szeged, Petőfi sgt. 30-34, Tel: 06-62-544355, nobik@edpsy.u-szeged.hu A kurzusleírások és egyéb információk ezen a honlapon találhatóak: http://www.staff.u-szeged.hu/~nobik/

Hozzászólás