kényekre alapozott oktataspolitika

Az oktatás világával foglalkozó kutatásokban az utóbbi bő fél évtizedben megjelent egy új fogalom, az evidence based educational policy. Ez a magyar szakirodalomban mint bizonyítékokra vagy (jobban elterjedt) tényekre alapozott oktatáspolitika honosodott meg. Szűkebb értelmezése (Halász Gábor tanulmánya, pdf) az eredeti jelentéséből kiindulva az oktatáspolitikai döntéshozatal meghatározott vizsgálati módszerekkel kutatott és minőségbiztosítási eljáráson alapuló tényekre (bizonyítékokra) helyezését érti alatta. Tágabb értelmezése (Csapó Benő tanulmánya, pdf) pedig a döntéshozatal tudományos eredményekre helyezését hangsúlyozza.

A különbség leegyszerűsítve talán úgy ragadható meg, hogy az első értelmezés a kifejezetten ezen célból végzett kutatásokat tartja alapnak, a második, tágabb értelmezés pedig úgy gondolja, hogy az egyéb célból elvégzett kutatások során feltárt adatok is alapot szolgáltatnak az oktatáspolitikai döntéshozatalra, hangsúlyozva természetesen a további kutatások szükségességét.  A különbség tehát nem áthidalhatatlan a két álláspont között.

A tényekre alapozott oktatáspolitikának van néhány alapfeltétele:
a. az oktatáspolitikát csináló (itt és most az állam) szeretne jobb oktatáspolitikát csinálni
b. ezt úgy szeretné csinálni, hogy megismeri a valóságot, a rendszer problémáit, és azokra szeretne megoldásokat találni
c. kutatásokat finanszíroz részben a valóság megismerésére, részben a problémák megoldásának kontrollált körülmények között történő kipróbálására
d. az így kapott eredményeket figyelembe veszi a politikai döntéshozatal  során.

Természetesen nem azt állítom, hogy lehetséges csupán szakértői szempontokat figyelembe venni  a döntéshozatal folyamán, de azt igen, hogy ahol a szakértői tudás visszacsatolásának jól bejáratott útjai, módjai léteznek, ott magasabb minőségű szakpolitikai döntések keletkeznek.

A mostani törvényhozási huzavona során a fenti négy feltétel  nem teljesült.
a. önmagában azt nem vitatom, hogy a kormányzat szeretne jobb oktatáspolitikát csinálni, még ha ennek az oktatáspolitikának az irányaival nem is értek egyet.
b. A valóság megismerésének bejáratott technikái nem az oktatáspolitikus által lefestett igazságot mutatják meg. Erről Radó Péter ezt írja az Őfelsége az állam c. cikkében 1: ” A kormányzat egyáltalán nem reflektál a közoktatás legfontosabb céljáról, a tanulók tanulási eredményeiről szóló, bőségesen áradó információkra. Sőt, az oktatási államtitkárság működése alatt minderről csak egyetlen durván valótlan állításra futotta. A közoktatási törvény kormány által elfogadott koncepciójának általános bevezető részében ez áll: »Romlik az oktatás eredményessége, hanyatlik a fiatalok teljesítménye az oktatás majd minden területén.«”.
c. & d. ebből a célból nem finanszíroz(ott) kutatásokat az állam. A szakpolitikai döntések körüli történéseket (titkos bizottságok, egyeztetések, politikai huzavona) jól lehetett követni a híradásokból. Egyetértek azonban azokkal, akik azt mondják, hogy már most is olyan mennyiségű és főleg minőségű információ áll a rendelkezésünkre az oktatási rendszerről, amelyre lehetne magas színvonalú szakpolitikát  építeni.

Amiért ez a bejegyzés született, szintén ez utóbbi területhez kapcsolódik. Kedden (december 12.) volt a kormánypárt azon frakcióülése, amelyen a közoktatási törvény tervezetét véglegesítették.  A figyelőnet tudósítása szerint: “A közel fél egyig tartó frakcióülésen ugyanakkor ennél fontosabb kérdések is szóba kerültek. Többen is arról számoltak be, hogy a vitában leginkább Orbán Viktor és Pokorni Zoltán érvei csaptak össze. … Egy másik résztvevő úgy jellemezte a vitát, hogy Orbán politikai érveket sorakoztatott fel Pokorni szakmai érvei ellen. »Zoli, mondhatod a számokat, de én máshogy látom az életet« – zárt rövidre például egy vitát a kormányfő, amikor Pokorni adatokkal próbálta alátámasztani az érveit.”

Ez az idézet – “Zoli, mondhatod a számokat, de én máshogy látom az életet” – végképp leszámolt azokkal az még esetleges élő illúziókkal, hogy lehetséges a köznevelési törvényt szakmai alapon módosítani.

UI: Az meg különös fintora a sorsnak, hogy aznap hangzott el a mondat – “Zoli, mondhatod a számokat, de én máshogy látom az életet” -, amikor elhunyt Báthory Zoltán.

  1. hosszú és alapos, érdemes elolvasni

Nóbik Attila

egyetemi adjunktus, tanulmányi intézetvezető-helyettes Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Intézet Szeged, Petőfi sgt. 30-34, Tel: 06-62-544355, nobik@edpsy.u-szeged.hu A kurzusleírások és egyéb információk ezen a honlapon találhatóak: http://www.staff.u-szeged.hu/~nobik/

Hozzászólás