Kolumbusz Kristóf és a magyar neveléstörténet-írás

Hétfőn volt az USA egyik hivatalos nemzeti ünnepe, Columbus Day, amely arra emlékezik, hogy 1492-ben október 12-én lépett az amerikai kontinensre Kolumbusz Kristóf. (Maga az ünnep minden október második hétfőjén van.)

Gyorsan átgondolva az általam ismert neveléstörténeti irodalmat, arra jutottam, hogy a magyar neveléstörténet-írásban nemhogy Kolumbusz neve, de maga a nagy földrajzi felfedezések sem sűrűn fordul elő. Ez alól üdítő kivétel Kéri Katalin, aki írásaiban foglalkozott a prekolumbián Amerika nevelésével.

Kolumbusz jelentősége a neveléstörténet alakulására ugyanakkor tagadhatatlan. Elég talán a világ kitágulására, a  kapitalizmus kialakulására, az életkörülmények és az emberkép változásaira utalni. Csak egyetlen példát kiemelve: a burgonya jelentősen átalakította az európai étkezési szokásokat, kiszámítható és tápanyagdús étrendet tett lehetővé. Az étrend átalakulása pedig (más tényezők mellett) jelentős szerepet játszott abban, hogy a 18. századtól fogva egyre jelentősebb mértékben csökkent a halálozás. A megnövekedett élettartam pedig (megint csak többek között) átalakította a felnőttek és a szépen lassan egyre nagyobb eséllyel életben maradó és felnövő gyermekek kapcsolatát.

És azt is érdemes kiemelni, hogy végső soron Kolumbusz felfedezései nyomán kezdődik Amerika nevelésügyének újabb fejezete, az európai kultúra és iskolarendszer térhódítása a kontinensen. (Egy érdekes fejezetről itt lehet olvasni.) És végső soron a felfedezései indították el az Egyesült Államok kialakulását is, aminek következményeivel nap mint nap szembesülünk, akár az oktatás területén is.

Kolumbusz és tágabban az Európán kívüli területek neveléstörténetének tárgyalásának mellőzése nehezen menthető, ugyanakkor talán megmagyarázható.

Egyrészt történeti okokkal. A magyar neveléstörténet-írás kialakulása során a német neveléstörténet-írás jellegzetességeit követte. (Németh András írt erről egy jó cikket. vigyázz, pdf!) A lutheránus szerzők által formált neveléstörténelem-szemléletben a legfontosabb korszakhatárok Krisztus előtt és után, valamint a reformáció előtt és után húzódtak. Ebben a felosztásban az Európán kívüli népek (perzsák, kínaiak, indiaiak, muszlimok, zsidók) csak akkor kaptak szerepet, ha alátámasztották az európai fejlődés sajátosságait. A neveléstörténet-írás elsősorban eszme- és iskolatörténeti jellegű volt, nem csupán Európán kívülre nem tekintett, hanem, ha az általános történeti háttér felvázolásáról volt szó, jórészt a történetírásra sem. És bár az utóbbi két évtizedben nagyon sokat fejődött a magyar neveléstörténet-írás, ez a tradicionális vonása és a még mindig erős Európa-, és azon belül német-centrikussága csak lassan oldódik.

A másik ok a neveléstörténet tantárgy helyzetében keresendő. A  legtöbb helyen heti másfél órában tanított tantárgy keretében nemhogy az Európán kívüli kultúrákra nincs idő, de gyakran szelektálni kell a magyar és egyetemes neveléstörténet jelentősnek tartott eseményei, személyei és tendenciái között. Úgyhogy mint a neveléstörténet Kolumbuszait tisztelem azokat, akik ezekre az ismeretlen vizekre eveznek.

Nóbik Attila

egyetemi adjunktus, tanulmányi intézetvezető-helyettes Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Intézet Szeged, Petőfi sgt. 30-34, Tel: 06-62-544355, nobik@edpsy.u-szeged.hu A kurzusleírások és egyéb információk ezen a honlapon találhatóak: http://www.staff.u-szeged.hu/~nobik/

Hozzászólás