Mit tanítanak nekünk a prostituáltak?

Ebben a félévben tartok nőtörténeti előadásokat, ezért olyan forrásokat kerestem, amivel a nőtörténet, a nőmozgalmak magyarook rszági alakulását tudnám illusztrálni.

Emékeztem, hogy az mtd@ (Magyar Társadalomtudományok digitális Archívuma, a projektről bővebben itt.) kincsesbánya ebből a szempontból.  A nőtörténeti válogatásukban megakadt a szemem egy furcsa című könyvön: A pesti tyúk: Budapest erkölcse a világháború után : erkölcsrajz. Írta: Két vén kakas. Budapest. 192? A könyv csak 38 oldalas, érdemes elolvasni, mert meglehetősen tanulságos és helyenként szórakoztató olvasmány.

A könyv felütéséből hamar nyilvánvaló, hogy a “pesti tyúk” a prostituáltak egyik korabeli megnevezése volt.

“Minden nagy világvárosnak, – de különösen a mi ragyogó szépségű fővárosunknak, Budapestnek, – meg vannak a maga sajátságos és rendkívül érdekes, egymástól olylyannyira különböző és eltérő típusú kurtizánjai, akiket nálunk »Pesti tyúk« elnevezéssel ismernek az egész ország területén. De különösen ismert itt a fővárosban, ahol már a negyedik gimnazista, diákok is tudják, hogy a Pesti »tyúk« az egy olyan valami huncut, kedves kis jószág, aminek párja se szépségben, se kedvességben, sem üdeségben, sem bájban, sem eleganciában az egész világon nincsen. … Azt azonban őszintén és igaz meggyőződéssel mindjárt hozzá is tehetjük, hogy a »Pesti tyúk«, ez a különös és speciális fajtája a nemzetközi kurtizánoknak, a legelső helyen áll és a legszebb és a legkívánatosabb (tegyük azt is hozzá, hogy a világon a legolcsóbb) portéka valamennyi között.”

A könyv maga egy elég furcsa hangvételű iromány. Olyan röpirat a prostitúció ellen, amely elfogadja annak létét. A “két vén kakas” alaposan ismeri és ismerteti a korabeli helyzetet, pl. rendőrségi jelentéseket, adatokat citálnak. Kikelnek a prostituáltak helyzete ellen, de sokszor őket hibáztatják saját állapotukért.

“Nehogy félre értsenek bennünket, meg kell magyaráznunk, hogy a »pesti tyúk« nem kimondott hivatásos kéjnő, hanem a prostituáltaknak egy olyan fajtájából való, aki nemcsak pénzért, hanem nagyon sok esetben szerelemből adja oda magát a férfinak, a leggyakoribb esetben érintetlen szűz leány korában.”

Néhol gúnyos, néhol szánakozó, néhol részvéttel teli rajzot festenek a pesti tyúkról. Néhány esetben azonban egyértelműen az volt az érzésem, hogy a kakasok is rajongói (látogatói?) a tyúkoknak. A prostituáltak lelőhelyeinek és olcsó tarifáinak leírásával pedig akár ötleteket is adhattak a többi korabeli kiskakasnak.

Nőtörténeti szempontból azokat a részeket találtam a legérdekesebbnek amelyekben a pesti tyúkok társadalmi összetételét tárgyalják a szerzők.

“Foglalkozásra nézve nagyon vegyes társaságból kerülnek ki a »pesti tyúk«-ok. A társadalmi osztályok majdnem valamennyi neméből rekrutálódnak. Van közöttük házileány, nevelőnő, tanítónő, hivatalnoknő, varróleány, egyetemi hallgatónő, ápolónő, masamód, fodrászlány, pincérlány, szakácsnő, szobalány, primadonna, dajka, színésznő, színinövendék, óvónő, orvosnő, szülésznő és minden egyéb foglalkozású nő, ahány csak a világon van…”

Egy másik helyen pedig rendőrségi forrásokra hivatkozva ezt írják a rendőrségi igazolvány nélkül működő nőkről:

A razzián előállítottak között van cseléd 35½%, pincérnő 9%, varrónő 10%, munkásnő 8½%, foglalkozásnélküli 6%, háztartásbeli 5%, felírónő 5%, elárusítónő 4% és kéjnő, aki kivonja magát az orvosi ellenőrzés alól,3½%.

Érdemes megfigyelni, hogy miközben “a társadalmi  osztályok majdnem minden nemét” említik, a konkrét leírásban már  szinte csak a polgárosodó városi társadalom perifériáján élő nőket találunk: cseléd, pincérnő, munkásnő, stb. Hogy Pukánszky Béla kifejezését kölcsönvegyem, ezeknek a nőknek a története a Hold túlsó felének is a sötétebb foltjai közé tartozik.

Az egyéni indokokat természetesen ma már szinte lehetetlen feltárni, de ezeknek a nőknek egy lehetséges közös indíttatására érdemes felhívni a figyelmet.

“The post-war economy offered work for women, then; but for the great majority it remained unskilled, low-paid, and often part-time work which did little to raise women’s self-esteem – or their standards of living, for that matter. …  [sex work] still remained the only occupation in which women could earn more than a man’s wage and at the same time have some measure of control over their working hours and conditions.” (Roberts, 1992. 282. o. idézi: Kurbanoglu, 2011).

Bár az idézet (elnézést, de most csak angolul) a 60-as évekről szól, megállapításai érvényesek az első világháborút követő időszakra is.

Úgy tudom, hogy csak néhány kutatás foglalkozott Magyarországon a prostitúció történetével. Ebből a kis könyvből számomra az látszik, hogy  érdemes lenne a kérdést nőtörténeti szempontból  is kutatni.

Nóbik Attila

egyetemi adjunktus, tanulmányi intézetvezető-helyettes Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Intézet Szeged, Petőfi sgt. 30-34, Tel: 06-62-544355, nobik@edpsy.u-szeged.hu A kurzusleírások és egyéb információk ezen a honlapon találhatóak: http://www.staff.u-szeged.hu/~nobik/

Hozzászólás