Néhány gondolat a felsőoktatási törvény tervezetéről

Nem kellene minden hallgatót hülyének nézni. Ezt volt az első gondolatom, amikor az Eduline-on olvastam a felsőoktatási törvény készülő új koncepciójáról.

Elsősorban a vizsgaalkalmak tervezett szűkítésére gondolok. “Az államtitkár hangsúlyozta: kitart amellett, hogy a vizsgaszámokat korlátozni kell. A minőség javulásának hallgatói oldalról is meg kell teremteni a feltételeit – jelentette ki, hozzátéve: emberileg legfeljebb négyszeri vizsgaalkalmat tud elfogadni, a parttalan vizsgázgatás a szellemi, anyagi javak tékozlása.”

Lehet, hogy csak a cikk rossz, de nem tudom értelmezni, hogy ebben a kontextusban mi az hogy minőség? Az államtitkár asszony emberileg négy alkalmat tart elfogadhatónak? És oktatóként? És államtitkárként? A szellemi és anyagi javak tékozlására még vissza fogunk térni.

Nekem a legnagyobb gondom persze az a mondattal, hogy gyakorlatilag mindenkit lehülyéz, aki negyedik alkalommal sem megy át egy vizsgán. Vannak az ilyen hallgatók között olyan hülyék (bocsánat az erős kifejezésért), akik nem valók a felsőoktatásba? Vannak. De azt mondani, hogy alapvetően mindenki alkalmatlan a felsőfokon való tanulásra, aki sokat bukik, a magyar felsőoktatás valóságának nem ismeretét mutatja. Mindannyian tudnánk olyan szakokat, karokat mondani, ahol kultúrája van a hallgatók (tömeges) buktatásának. Csak. Mert azért.

“A Nemzeti Erőforrás Minisztérium javaslata szerint az első sikertelen vizsga után kérhetné a hallgató, hogy más oktatónál vizsgázzon, s a harmadik próbálkozás után akár független testület előtt adhatna számot tudásáról.” Hihető, hogy a hallgató jogorvoslatért fog fordulni? Esetleg a törvényben az oktatók magas erkölcsi minőségét is garantálni kellene valahogyan. Esetleg vizsgázhatnánk pártatlanságból, és ha négyszer megbukunk …

Könnyen belátható, hogy a vizsgaalkalmak szűkítése akár a minőség romlását is eredményezheti. Akárhogyan változik is a finanszírozás, az intézményeknek továbbra is alapvető érdeke lesz a hallgatókat a rendszerben tartani. Négy vizsga után. Holott a tudása még indokolna egy ötödiket.

A félreértések elkerülése végett, természetesen nem támogatom a parttalan vizsgázást, de nem vagyok meggyőződve, hogy a vizsgaalkalmak radikális csökkentése önmagában jó motivációs és/vagy minőségbiztosítási eszköz lenne. Az emberanyag ettől csöppet sem fog változni. Lehet, hogy motiváltabb lesz, de okosabb nem.

Minőségi verseny csak minőségi hallgatók között lehetséges. Ezért a felsőoktatás színvonalának legkézenfekvőbb eszköze a közoktatás színvonalának emelése.

Van még egy érdekes részlet. “Ha a jogszabályt elfogadják, a szóbeli felvételizés 2012-ben léphet életbe. A részleteken most dolgoznak, de az elképzelhető, hogy a legkiválóbb írásbeli teljesítményt nyújtó jelentkezőknek nem kell majd szóbelizniük. … A tervek szerint rögzítené a koncepció, hogy minden évben az előző esztendőben 18. évét betöltő korosztály 45 százaléka léphessen be államilag finanszírozott képzésbe. … 2013-tól a felsőoktatásba való belépés feltétele lesz az egy emelt szintű érettségi, 2014-től pedig két tárgy lenne a követelmény – mondta az államtitkár. Megjegyezte: ez nem jelent majd leküzdhetetlen akadályt, ugyanis az alap- és emelt szint követelményszintje megváltozik. “

Teljesen felesleges emelt szintű érettségit és felvételit is tartani, a kettő együtt a klasszikus példája az anyagi és szellemi javak tékozlásának. Az mítosz, hogy a felvételi valamilyen alkalmas szűrő lenne, és előre jelezné a leendő hallgatók kiválóságát. Ének vagy testnevelés szakon igen, de máshol bajosan. A múltbarévedésen kívül semmi nem indokolja az általánossá tett (ráadásul, ha jól értem írás- és szóbeli) érettségit.

E helyett egyértelműen az érettségi rendszerének csiszolására kellene fókuszálni. (A jelenlegi rendszer visszásságairól érdemes elolvasni Csapó Benő A közoktatás második szakasza és az érettségi vizsga c. tanulmányát a Zöld Könyvben.) Egy jól működő érettségi jól szelektálna a felsőoktatás számára. Ez a tervezet nem efelé halad. A nagyságrendileg változatlan továbbtanulási arányok mellett kötelező tett emelt szintű érettségi szükségképpen annak leértékelődéséhez fog vezetni. A szövegből az derül ki, hogy ezzel  maga a kormányzat is tisztában van.

A legnagyobb bajom ugyanaz a tervezettel, mint a közoktatási törvény tervezetével. Úgy tűnik, mintha a készítőit zavarná, hogy az iskolában gyerekek is vannak.

Nóbik Attila

egyetemi adjunktus, tanulmányi intézetvezető-helyettes Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Intézet Szeged, Petőfi sgt. 30-34, Tel: 06-62-544355, nobik@edpsy.u-szeged.hu A kurzusleírások és egyéb információk ezen a honlapon találhatóak: http://www.staff.u-szeged.hu/~nobik/

Hozzászólás