ONK második nap

Ha tegnap feltettem a költői kérdést, hogy létezik-e neveléstudomány, akkor ma már meg is kaptam egyfajta választ. Míg az első nap főleg neveléstörténeti előadásokon ültem, a második napon sikerült azon kívül eső prezentációkat is meghallgatnom. És ennek köszönhetően több is volt a hiányérzetem. (Lehet azért, mert amihez nem ért az ember, azt könnyebben kritizálja.)

Újabb összeszedetlen reflexiók a hallott előadásokról.Csapó Benő előadását kellett volna az indexnek megírnia, nem pedig Pokornit. Ugyanis azzal a mítosszal számolt le, miszerint a kisebb osztáylétszám növeli az oktatás hatékonyságát. A longitudinális programban felvett tesztek nem igazolják ezt az elképzelést, mint ahogy egyébkét, az előadás szerint, a nemzetközi szakirodalom állításai sem. Pedig a gyermeklétszám csökkenésével párhuzamosan gyakran hallottuk, hogy nem kellene bezárni az iskolákat, hanem itt lenne az ideje a kisebb létszámú osztályok létrehozásának. A kutatás még kezdeti stádiumban tart (Tóth Edit eddigi érdemeit kell kiemelni), így nyilvánvalóan lesz még lehetőség az elemzések további finomítására.  Ugyanakkor bennem azt a gondolatot erősítette, hogy az oktatáspolitikának jelenleg az igazi beavatkozási lehetőségei nem  a gyermek, a pedagógus, vagy az egész rendszer szintjén vannak, hanem az iskolákat kell fejleszteni. Az ott összedadódó változások, a szakmai kultúra javulása eredményezhetik a leggyorsabb változást. Csinálhatjuk bár a legjobbb tanárképzést (törekednünk kell rá), ha a magyar ugar lehúzza a Hortobágy poétáját.

Pukánszky Béla előadásival természetesen elfogult vagyok, de az Ideológiák szekcióban felvillantott gyermekkortörténeti képek taán elfogulatlanul is izgalmasak voltak. Polónyi István ugyanitt az oktatással kapcsolatos közgazdasági ideológiák változásairól szólt. Beszélt arról, többek között, hogy a társadalmi bajok megjavítójaként tekintünk az iskolára. Erről a nyugati neveléstörténeti szakirodalom is bőven ír, és a jelenséget Pädagogisierungnak nevezi. Tervezem egy ideje, hogy megírom az ezzel kapcsolatos kutatások eredményeit. Talán most lesz rá időm (sóhaj). Aztán a kollégák belementek egy jórészt meddő vitába az ideológia fogalmáról.

Az ebédnél mindenki azon izgult, hogy véget ér-e, mire kezdődik a szekció. A délutáni plenáris előadás (sajnos, kimaradt, mert a hallgatott szekció sokat csúszott) alatt pedig azt kellett megállapítanom, hogy az éhes neveléstudódok asszertívek, és lelkiismeretfurdalás nélkül hackelik meg a letakart kávégépeket. 🙂

Érdekes volt a gyermekvédelmi szekció, ahová Hegedűs Judit előadása miatt ültünk be. Tetszett az előadásban, hogy kicsit kibújt belőle a gyermekkortörténész, és az elemzés hátterénél felvillantotta,a gyermekkor társadalmi konstrukciókét való értelmezését. Kicsit visszaköszönt, amit az Ideológiák szekcióban Kozma Tamás mondott az ördögfiókákról. A következtetések viszont nem tetszettek (szigorúan érzelmi alapon). Megrázó volt hallani a gyermekotthoni létnek a börtön felé haladó spiráljáról,, különösen azt, amikor azt a véleményt idézte, hogy még a bántalmazott családban is jobb a gyermeknek, mint az otthonban. Egy alapvetően filantropista intézménynek nem szabadna így működnie. (Miközben persze értem a korlátokat.)

Eddig a jó előadásokról. Hallottam néhányat, amiről csak benyomások maradtak meg: nem tudja, rizsázik, miért nem fordul a közönség felé, stb.  Egy nagyon érdekes volt ezek között: Bálint Ágnes előadása a Mary Sue jelenségról. A tizenöt perces előadás tizedik percében kiderült, hogy Mary Sue egy fanfiction karakter, aki mindenben, de értsd mindenben tökéletes. És hogy a tinédzserek  (akik 12 és 21 év között vannak) ilyen regényket írnak. És ebben saját vágyaikat, konfliktusaikat jelenítik meg. Ezzel az előadással két jelentősebb problémám volt. Az egyik módszertani, vagyis a korosztály kiválasztásához, az internethez mint forráshoz, a regények oldalszámához (5-500) kapcsolódik. Úgy értem, hogy a bő elméleti háttér helyett érdemes lett volna erről többet beszélni, hogy megnyugodjunk a vizsgálat érvényességét és  megbízhatóságát illetően. A másik problémám a következtetésekkel volt. Ahhoz képest, hogy alapvetően milyen izgalmas a téma (tinédzserregények), mélyebb következtetést vártam volna, hogy ne úgy álljunk fel: Hogy tudtam én, csak nem sejtettem! Az előadástköveető kérdésemre adott válaszát pedig nehezem hiszem el. Számomra nem tűnik hihetőnek, hogy ha egy tinédzser regényírásra adja a fejét, akkor annak csak internetes olvasmány- és filméléményei lennének.

Végül néhány szót a saját előadásomról. Utána többen megemlítették, hogy kiket hagytam ki a határ- és a történettudományok területéről. Egyetlen mentségem van: mivel a neveléstörténetről beszéltem, eleve nem akartam őket megemlíteni 🙂

Nóbik Attila

egyetemi adjunktus, tanulmányi intézetvezető-helyettes Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Intézet Szeged, Petőfi sgt. 30-34, Tel: 06-62-544355, nobik@edpsy.u-szeged.hu A kurzusleírások és egyéb információk ezen a honlapon találhatóak: http://www.staff.u-szeged.hu/~nobik/

One thought on “ONK második nap

Hozzászólás