A vallás- és közoktatásügyi minisztériumba beférkőzött osztályellenség kártevő tevékenysége

1945 utáni fél évtized a magyar iskolarendszer történetének egyik legmozgalmasabb időszaka. Az általános iskola létrehozása indította el az intézmények átalakítását, amely az alsófoktól a felsőoktatásig átformálta az iskolarendszert. Megszűnt a polgári iskola, többször átszervezték a gimnáziumokat, az egyetemek autonómiáját megszüntették, azokból kiváltak a természettudományi karok és az orvosegyetemek. Az új szocialista elit kinevelésének szándékával bevezették a szakérettségi rendszert, felkészületlen hallgatók  tömegei jelentek meg a felsőoktatásban.
Megkezdődött, majd felgyorsult a szocialista pedagógia intézményrendszerének kiépítése, a polgári pedagógia gondolkodóinak kiszorítása. Ugyanakkor a forradalom a saját gyermekeit is felfalta. Az elitváltásban központi szerepet játszó Mérei Ferenc és kollégái hamarosan maguk is kegyvesztettek lettek.
A csak részleteiben felvillantott erőszakos átszervezések káoszt okoztak az oktatási rendszerben. A kommunista párt 1950-ben kiadott egy határozatot, amelyben az iskolarendszer és a tanügyigazgatás erőltetett átszervezéséből adódó gondokért a minisztériumba beférkőzött ellenséget és az ONI-t tette felelőssé. Ezután Faragó, Kiss és Mérei is önkritikára kényszerültek, és jó időre kikerültek a pedagógia első vonalából

A korabeli neveléstörténet-írás sajátossága, hogy Ravasz János és Felkai László tankönyve már a rá következő évben részletesen ismertette a párthatározatot, és az alábbi részletes magyarázatot (A vallás- és közoktatásügyi minisztériumba beférkőzött osztályellenség kártevő tevékenysége) fűzte hozzá:

„A szocializmus építésével kapcsolatosan vívott osztály-harcban a dolgozó nép ellenségeit politikai és gazdasági téren döntő vereségek érték. Ezért kártevő tevékenységét a művelődés, különösen a köznevelés területére összpontosította. Beépült a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba és a tantervi, tankönyvi ügyeket intéző Országos Neveléstudományi Intézetbe, valamint a Kollégiumi Hivatalba.
Mik voltak az osztályellenség céljai -és hogyan igyekezett azokat elérni?
1. Az ellenség arra törekedett, hogy megbénítsa a központi és helyi közoktatásügyi igazgatás munkáltját. Ezt túlzott központosítással, bürokráciával érte el. A minisztérium ahelyett, hogy az elvi, irányító munkát végezte volna, az adminisztráció apró tömegügyeit is a kezében tartotta – természetesen a munkaerők rendkívüli pocsékolásával intézte el megfelelően. A tankerületi főigazgatóságokat végrehajthatatlan rendeletek tömegével árasztotta el és sokszor megkerülésükkel intézkedett fontos személyi ügyekben.
2. A népi demokrácia ellenségei igyekeztek megakadályozni a munkás- és dolgozóparaszt ifjúság iskolába jutását. Aknamunkájuk eredményeként 1949/50-ben lemorzsolódás mutatkozott az általános iskolán kívül a közép- és felsőfokú tanintézetekben is. Az ellenség céljának megfelelően elsősorban a munkás és dolgozó parasztszülők gyermekei maradtak el tanulmányaikban. Nagybudapesten pl. az általános iskola V. osztályában a munkásdiákok 20,5%-a bukott meg. A középiskolák I. osztályaiban — ahol már tömegesen voltak munkás- és parasztdiákok — évközben a tanulók 7%-a maradt ki. Az egyetemeken a hallgatók 16%-a elmaradt a második félévről, — ugyancsak a döntően megjavult összetételű első évfolyamban.
Mindezt főleg a következő módon érte el az osztályellenség, mely erejét ezúttal a köznevelés frontjára összpontosította.. Az általános iskola V., a középiskola és az egyetem I. évfolyamát különösen nehézzé tette sok új tárgy beiktatásával, nagy tananyag összezsúfolásával. Ezen túlmenően is a tananyag szükségtelen megnövelésével, „maximalista” elvek hangoztatásával nehezítette meg a tanulást. De a maximalista tankönyveket sem adta ki idejében és kellő számban, megjelenésüket elszabotálta, A mesterségesen túlterhelt és súlyos tankönyvhiánnyal küzdő munkás- és dolgozóparaszt származású tanulókat viszont — ugyancsak maximalista vizsgái követelmények felállításával — igyekezett tömegesen elbuktatni. Ezzel nagymértékben megakadályozta demokráciánkhoz hű, haladó pedagógusaink jó munkáját. Hozzátartozott az ellenség taktikájához a tanítóképzés és a tanítói továbbképzés szabotálása, melynek eredményeként pl. a szaktanítói tanfolyamok, hallgatóinak 65%-át megbuktatták.
Az ellenséges kártevés ilyen módon próbálta meghosszabbítani a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát. Ezenfelül is ötéves tervünk, szocialista építésünk előrehaladását akarta megakadályozni a szakemberutánpótlás, a szakoktatás szabotálása által.
3. Az ellenség az ideológiai fronton is kiépítette a maga hadállásait. Fenntartotta és képviselte az imperialista burzsoáziának a dolgozó nép ellen irányuló »tudományos« elméletét, a pedológiát. A pedológusok, mint a Horthy-fasizmus idején, most is azt hirdették, hogy az emberi természetet öröklés és környezet végzetesen meghatározza és ezért az megváltoztathatatlan. Népellenes elméleteiket odáig vitték, hogy több-kevesebb nyíltsággal még a munkás- és dolgozóparaszt gyermekek szellemi alacsonyabbrendűségiét is bizonyítani igyekeztek. Irodalmi munkáikban az amerikai, angol imperialista uralkodó osztályok nevelési íróinak népellenes megállapításaira támaszkodtak. A közoktatásügy területén érvényesülő ellenséges neveléselmélet legfőbb hirdetője az Országos Neveléstudományi Intézet vezetője, Mérei Ferenc volt.
A pedológusok áltudományos tevékenysége annál veszélyesebb, annál kártékonyabb hatású volt, mert az imperializmus ügyét szolgáló tévtanaikat a nevelőképzésben is hirdették. Különösen kártokozó volt a pedológusoknak a fegyelem kérdésében elfoglalt álláspontja. Azt a hamis nézetet terjesztették, hogy a gyermek állítólagos, »öntörvényű«, »spontán« fejlődése elé nem szabad gátakat emelni. Hatásuk alatt a pedagógusok közül számosán vették át azt a tévhitet, hogy a gyermek ösztöneinek és hajlamainak — még ha azok károsak is — szabad folyást kell engedni. Ez a tévhit iskoláink egy részében erkölcsileg bomlasztó hatású volt, aláásta a munkafegyelmet s ezáltal a volt uralkodó osztályok, a reakció érdekeinek kedvezett. Az öntudatos, önkéntes fegyelem a dolgozók államában, a szocializmust építő népi demokráciánkban döntő fontosságú. Megszilárdítása a Párt útmutatásai nyomán csakhamar meg is indult.
Az osztályellenség kártevését, amely a közoktatásügy egész területére kiterjedt, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1950. március 29-i határozatában leleplezte.” (Ravasz és Felkai, 1951. 77-78. o.).

 

Nóbik Attila

egyetemi adjunktus, tanulmányi intézetvezető-helyettes Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Intézet Szeged, Petőfi sgt. 30-34, Tel: 06-62-544355, nobik@edpsy.u-szeged.hu A kurzusleírások és egyéb információk ezen a honlapon találhatóak: http://www.staff.u-szeged.hu/~nobik/

Hozzászólás