Néha az az érzésem, hogy hamis elvárásaink vannak a hallgatóink felé: többet várunk el tőlük, mint amire valójában képesek. Hajlamosak vagyunk a hallgatókra csak hallgatókként tekinteni, és elfelejteni, hogy ki voltak ő korábban, mielőtt a mi hallgatóink lettek.
Illetve az előéletükre utalás jellemzően azoknak a – a nem is mindig igaz – sirámoknak az emlegetésében merül ki, hogy a mai generációk tudása elmarad a korábbiakétól. Gyakran hallom például, hogy a hallgatók nem tudnak szöveget értelmezni. Miért, teszem fel a kérdést ilyenkor magamban, tudniuk kellene? Mindig felbosszant, ha valaki hiánylényként tekint a hallgatókra, és elsősorban azt látja bennük, hogy mi hiányzik belőlük egy eszményhez képest, ahelyett, hogy a lehetőségeket keresné bennük.
Úgy teszünk, mintha nem tudnánk, hogy a hallgatók milyen közegből érkeztek. Mintha nem tudnánk, hogy milyen minőségű a magyar közoktatás.
A döntés, hogy a hallgatóink egyetemre jönnek, felelősségteljes döntés, még ha ennek következményivel sokszor nincsenek is tisztában. De önmagában ez a döntés nem teszi semmissé a megelőző 12 év közoktatási tapasztalatát. Bármennyire is szeretnénk hinni, de az egyetem szent falai nem tisztítják meg a hallgatókat, nem születnek újjá, nem felejtik el, kik voltak korábban.
És egyetlen döntéstől pláne nem vetkőzik le eddigi tudásukat a tanulásról, pedagógusról, tantermi helyzetekről, stratégiákról, tehát mindarról, amire a közoktatás 12 éven át szocializálta őket.
Ez a gondolat már régóta foglalkoztat, de azért most írom meg, mert olvastam egy érdekes bejegyzést. (a címet is onnan nyúltam). Ebben van egy táblázat, amelyben a szerző megpróbálja összefoglalni a különbséget a diákok (students) és a tanulók (learners) között. (A fordítás hangsúlyozottan hevenyészett!)
| | diákok | tanulók |
| kapcsolat a pedagógussal | a diákok alkalmazottak, akiknek engedelmesen követniük kell az utasításokat | a tanulók állampolgárok jelentős (anyagi?) érdekeltséggel a tanuló társadalomban |
| kapcsolat más “diákokkal” | a diákok versenytársak | a tanulók együttműködők |
| motiváció | kötelesség: a diákok kulturálisan arra kötelezettek, hogy a tanárnak és a kompenzációért dolgozzanak | felelősség: a hallgatókat munkájuk felfogott és realizált értéke motiválja, különösen, ha a másoknak értékes |
| kompenzáció | intézményileg meghatározott osztályzatok és hozzáférés a felsőoktatáshoz (szintén intézmény) és egy jó munkához (szintén intézmény) | egy olyan teljesítmény folyamatos érzete, amelyet kiérdemeltek és nem megkaptak, amely nem szimbolikus, hanem kézzelfogható és értékes – egy befektetés |
| működési mód | engedelmes, csoport-fegyelmezett, tárgyorientált és trenírozható | kitartó, önfegyelmező, csoport- és célorientált, találékony, azért tanul, hogy elérjen valamit |
| miért? | kényszerített | kíváncsi |
| amivel fel van szerelve | előrecsomagolt tudás és eszközök az előrecsomagolt tudás feljegyzésére – előírt és tempós tanulás | artalom felderítéséhez, a tartalommal való kísérletezéshez, a tudás felfedezéséhez, kikövetkeztetéséhez és konstruálásához szükséges eszközökkel – feltalált tanulás |
| értékelés | annak mérése, mit tanult meg a diák | annak mérése, mire használható, amit megtanult |
Úgy gondolom, jól látszik, hogy miközben a közoktatás elsősorban diákokként tekint a leendő hallgatóinkra, addig mi hajlamosak vagyunk tanulóként elképzelni őket. A váltás természetesen nem lehetetlen, de nem remélhető, hogy az magától bekövetkezzen. Az egyetemen elvárt szerep inkonzisztens mindazzal, amit a hallgatótól korábban elvártak. A változás olyan folyamat, amelyet a felsőoktatásnak aktívan segítenie kell. Vagy hogy egy manapság divatos kifejezéssel éljek, használnia kell ellenszocializációs lehetőségeit.
Hétfőn volt az USA egyik hivatalos nemzeti ünnepe,