Hardver, rendszer, szoftver vagy szolgáltatás?

Úgy esett, hogy egyik napról a másikra meghalt a laptopom. Szerencsére javítható, de különböző okok – gyerekek és feleség 🙂 – miatt kell itthon a két gép. Így elővettem és összeraktam egy asztali gépet, ami már legalább 3-4 éve porosodott a szekrény aljában. Az akkoriban jónak számító hardver alapvetően ma is megállja a helyét, az egyetlen vészesen elavult komponens az 512 MB memória.

Sűrű imádkozások közepette elindítottam, és csodák csodájára néhány percnyi várakozás után máris a Windows XP csodálatos képe fogadott. Hogy azután fél órán belül kétszer is elszálljon kék halállal. Emellett még irtózatosan lassú is volt, percekig kellett várni, míg használható böngészőablakot kaptam, úgyhogy elhatároztam, hogy az esetleges adatok kimentése után Linuxot telepítek rá. Read More

Iskolák régen és most – képekben

Tegnap írtam az Oltoványi-féle leánynevelő intézet utáni kutakodásomról. Maga az ötlet abból adódott, hogy az ott emlegetett beszélgetés nyomán felmerült bennem, milyen érdekes lenne a szegedi iskolákról készült régi képeket ugyanolyan perspektívából készült mai párjuk mellé tenni.  Erre tettem most egy tétova kísérletet. A választott iskola az egykori városi főgimnázium, a mai Radnóti Miklós Gimnázium. Read More

A C vitamin Kálváriája

Sikerült ma megvennem a Szegedi M. Kir. Állami Felső Ipariskola 1932-33-as Értesítőjét. A képen az iskola régi épülete látható. Feltettem a Facebookra, és megkérdeztem, hogy valaki felismeri-e az épületet. Gyorsan megvolt a helyes válasz (Szeged, Mars tér, ma az SZTE Műszaki Kar épülete), és közben szóba került, hogy az iskola utóda ma egy másik épületben, a Kálvária téren működik. A másik épület azonban nem csak az ipariskola, hanem az egyetem, sőt az egyetemes tudománytörténet szempontjából is fontos. Read More

Haldoklik a Google+?

Érdekes infografika található a linkelt bejegyzésben a közösségi hálózatok jelenlegi állapotáról. Eléggé elkeserítő képet fest a Google+ helyzetéről: a felhasználók kevésbé elkötelezettek, és jóval kevesebb időt töltenek itt, mint a Facebookon. Az elemzés már pozitívabb kicsengésű: “It’s not a viral sensation like the early days of Facebook. It’s an infant in the world of social media. As Google continues to tie services to it, Google+ will continue to grow.”

Nem tudom, minek higgyek. A Google+ ugyanis egy láthatóan jól végiggondolt  szolgáltatás, letisztult, egyszerű külsővel, folyamatos fejlődéssel. Ezzel áll szemben, hogy az égvilágon semmi újdonságot nem nyújt. Vagyis nem egy piaci rést akar betömni, hanem egy már meglévő óriásnak, a Facebooknak szeretne konkurenciát állítani. Jelenleg nem látom, hogy ezzel a koncepcióval hogyan tudna nagyra nőni a Google+. Más ismerősöket, mint a Facebook, nem kínál, nagyjából ugyanazokkal az emberekkel kétszer megosztani ugyanazt a tartalmat, nos ennek nem látom értelmét.

Úgyhogy a Google-nak szerintem a miben különbözzünk kérdést kellene feltennie. Mert a különbségben, mint más szolgáltatók példája mutatja benne rejlik a növekedés lehetősége. Erre a legjobb példa a gyors, kényelmes és nem utolsósorban nagy mennyiségű tartalommegosztásra fókuszáló Tumblr és Pinterest. A Linkedin pedig a szakmai alapon felépülő közösségi hálózatokra ad szép példát.

The Current State Of Social Networks | Edudemic.