plagizálni nem kell félnetek jó lesz

Amit nem lehet megtalálni az interneten, az nincs. Az internet teljesen megfordítja az információk áramlásának irányát. A korábbi  vertikális elosztási modellt – akinek több van, attól áramlik ahhoz, akinek kevesebb van – felváltotta egy olyan modell, ahol a horizontális elosztás a meghatározóbb. Ha film kell, ha sorozat kell, ha mp3 kell, ha információ kell, ha bármi kell, letöltöm.

A plágium az internet korában idejétmúlt, definiálhatatlan fogalom. A plágium nem más, mint a tudás újfajta elosztása. Sőt, talán lehet azt mondani, hogy nem a plágium követi az internet logikáját, hanem az internet a plágiumét. Sokkal demokratikusabb, mint a korábbi vertikális megosztás. Miért kellene olyan információkat megtanulni,  birtokolni, amelyek bármikor nyilvánosan elérhetőek? Ha van google, wikipedia.

Már az a kifogás sem érvényes, hogy az interneten csak megbízhatatlan szövegek, információk vannak. Vannak kiváló tudástárak, adatbázisok megbízható információkkal.

Aki plagizál, az kreatív. Információt gyűjt, rendszerez, jobb esetben még át is alakít.  Nem tesz mást, mint amit szinte mindannyian teszünk az élet különböző területein: a lehető legkisebb befektetéssel szeretne minél jobb eredményt elérni.   Sőt, a munka során sokszor éppen az az előnyös, ha valaki képes információkat lopni, szerezni, és látványos formában összerakni.

Az egyetem az internet korában idejétmúlt elosztási szerkezettel működik. Mondhatnám, nagyon nem web2.0. Ha azt kérjük, hogy a hallgatók már megjelent irodalmakról, témákról adjanak be dolgozatot, akkor természetes, hogy plagizálnak. Ha ugyanazt a kérdést, ugyanazt a feladatot, beadandót kérjük, mint tavaly, akkor természetes, hogy plagizálnak. A plágium a rendszer velejárója, és üldözése irdatlan energiákat emészt fel, fölöslegesen.

A fenti és az ehhez hasonló gondolatokkal szerintem az a gond, hogy félreértelmezik a probléma természetét. Azt nem tagadom, hogy az egyetemi oktatás nehezen tart lépést azzal, hogy a tudás egyedüli birtokosa már nem az oktató, hogy a hallgatók nem hivatalos helyekről szerzik be a “tudásukat”. Miközben persze probléma, hogy a hallgatók nem megbízható forrásokat használnak, nem elsősorban az a probléma, hogy ilyen forrásokat használnak. 1 A probléma a források kezelése és a tudás keletkezése.

A fentebb vázolt gondolatmenettel ellentétben én úgy gondolom, hogy a plágiumot több okból is üldözni kell az egyetemen.

1. ok: A szabályok tiltják. Tudom, hogy ez manapság nem elég erős érv, de ha más nem, már önmagában ennek elégnek kellene lennie. A szegedi bölcsészkarnak van egy plágiumszabályzata, amely így fogalmaz: “Plágiumként értelmezendő az az eset, amikor a hallgató úgy használja fel mások szellemi  termékét, hogy nem ismeri el, nem jelöli meg annak eredeti forrását. Akár tudatosan, akár nem tudatosan teszi ezt, valójában saját szellemi teljesítményeként tünteti fel mások eredményét, azaz más személy szellemi tulajdonával él vissza. 
Ennek értelmében a plágium esetei:
– szó szerinti idézet esetén a szerző nem jelöli meg annak forrását, és nem használ idézőjelet
– szövegrészlet parafrazálása, azaz a szerző saját szavaival átfogalmazott, nem szó szerinti átvétele esetén hiányzik a hivatkozás annak forrására; 
– statisztikai adat vagy ábra, illetve illusztráció átvétele esetén nincs hivatkozás annak forrására.”  (forrás pdf)
Nem a szervilizmus mondatja velem, de ezzel a meghatározással azonosulni tudok. Nyilván megvannak a szabályok, hogy mit illik és szokás idézni, de látható, hogy a mi szabályzatunk nem a forrást bünteti, hanem a forrás fel nem tüntetését.

2. ok: Az egyetem nem a hétköznapi élet. Tudom, hogy ez sem népszerű gondolat, de az ami a hétköznapi életben elfogadható érvelés, gyakorlat, az itt nem. A forrásokkal való mismásolás az itt csalás. A tudományos eredmények, művek – igen, egy szemináriumi beadandó is az – előállításának, prezentálásának világos és egyértelmű szabályai vannak.

3. ok: Egyenlő diplomáért egyenlő munka az elvárás. Ragozzam, hogy mennyire nem tisztességes, hogy ha valakik csalással akarják elérni mindazt, amit mások kemény munkával?

4. ok: A kérdést didaktikai oldalról megközelítve a plágium nem az elvár tudás keletkezésével jár. Mert szemben a népszerű elgondolással, a legegyszerűbb szakirodalmi ismertető sem csak átírás. Minden feladat rendszerezést, problémafelismerést, szintézist, alkalmazást stb feltételez a hallgatónál, és azt kívánja elérni, hogy új tudás keletkezzen. A copypaste esetén is fejlődnek bizonyos – főleg informatikai kompetenciák – de nem ez a cél.

Miért virágzik hát mégis a plágium?

1. ok: Ahogy a bejegyzés elején írtam, megváltozott az információszerzés kultúrája.

2. ok: Következmények nélküli országban élünk. Társadalmi tapasztalat, hogy mások csalnak, lopnak hazudnak. Ha az egész társadalom rohad a korrupciótól, a kerülőutaktól, akkor miért pont ez lenne kivétel?

3. ok: Vannak olyan intézmények, amelyek szervezeti kultúrája nem bünteti a plágiumot. Ezek tipikusan olyan “gyakorlatorientált” intézmények, amelyekben hemzsegnek a valódi tudományos teljesítményt hírből sem ismerő copypaste oktatók. Látom az ilyen intézményekből érkező hallgatókon, hogy nem is érzékelik, hogy mi a probléma.

4. ok: A hallgatók egyéni okai, amelyek változatos skálán mozognak az időhiánytól a teljes motiválatlanságig.

Tanulság nincs, hacsak nem az, hogy én továbbra is meg fogom buktatni azt a hallgatót, akinek annyi copypaste szöveg van a dolgozatában (a piros részek), mint ennek a hallgatónak.

  1. Az persze ijesztő, ha a hallgatók a “fénymásolóban leadott kurzuspakkot”, vagy a kurucinfo Cigóintegráció c. cikkét használják az irodalomjegyzékben.

Nóbik Attila

egyetemi adjunktus, tanulmányi intézetvezető-helyettes Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Intézet Szeged, Petőfi sgt. 30-34, Tel: 06-62-544355, nobik@edpsy.u-szeged.hu A kurzusleírások és egyéb információk ezen a honlapon találhatóak: http://www.staff.u-szeged.hu/~nobik/

Hozzászólás