Szakdolgozatok fosztóképzői

Néhány perce fejeztem be egy készülő szakdolgozat olvasását, javítását. A dolgozat egy olyan intézmény történetét dolgozza fel, amely létezésének egy jelentős időszaka a kommunizmus évtizedeire esett. A jelölt (ahogy a bírálatban nevezzük hallgatóinkat) gazdag elsődlegesforrás-bázisra támaszkodott, tényleg jelentős mennyiséget dolgozott fel, kutatott.

Mint minden szakdolgozat, ez is jobbítható, de, mint nem minden szakdolgozat, nem vészesen rossz. Az egyik komoly probléma, jeleztem is a hallgatónak, hogy a szövegek feldolgozása során nem szakadt el eléggé a korabeli terminológiától: “Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából színvonalas, hangsúlyozottan nevelő hatású ünnepségeket rendeztek és ennek tükrében méltó módon készültek az MSZMP XI. kongresszusára.” Ha ez a szöveg a dolgozatban nincs idézőjelben, vagy valamilyen más módon nem jelzi, hogy itt a korabeli terminológia átvételéről van szó, akkor jogos bírálat tárgyát képezheti.

Érdemes (szintén egy kifejezés, amit gyakran használunk bírálatokban) végiggondolni mi állhat a szöveg ilyen jellegű beemelése mögött. El lehetne intézni az ügyet a magyar diákok legendás szövegértelmezési képességeivel, ugyanakkor egy másik lehetséges magyarázat kezdett el motoszkálni bennem.

Meggyőződésem, hogy a hallgató túl fiatal ahhoz, hogy “füle legyen” ezekhez a szövegekhez. Egy neveléstörténeti szakdolgozatot írótól jogos elvárás, hogy ismerje a korszakot, amiről ír, de a szövegekhez tapadó másodlagos jelentések megértése csak bajosan várható el.  A szocializmus idején született szövegeknek, mindazok számára akik maguk is a szocializmus idején születtek (és érlelődtek) más jelentése van, mint azok számára, akik nem hallhattak ilyen szöveget eredetiben. (Ebből egy hosszú történetfilozófiai vita lenne kibontható.)

A rendszerváltás környékkén, után született hallgatóink egyértelműen más nyelven szocializálódtak, mint akár mi, a 70-es évek szülöttei, nem is beszélve az előttünk járó generációkról. Esterházy Péter így beszélt erről a Mindentudás egyetemén tartott, A szavak csodálatos életéből című előadásában: “Tapasztalataink jórészt a diktatúrából valók, nyelvi tapasztalataink is. A diktatúrákat szenvedélyes, mit ne mondjak, vérmes kapcsolat fűzi a nyelvhez, elég ha Orwell 1984-ére utalok, a Newspeak-re, az új nyelvre, az Újbeszélre. Mert az embereket meg lehet félemlíteni, és akkor az emberek megijednek, és mindent bevallanak és mindent elfelejtenek. A nyelv azonban fütyül a diktátorokra, még csak nem is röhög rajtuk, csupán vállat von, ezért igazuk van a diktátoroknak, ha meg akarják változtatni. De a nyelvet nehéz megváltoztatni. A nyelv persze nem jó és erkölcsös, azaz nem úgy van, hogy utálja a diktatúrákat és szereti a szabadságot, a nyelv van, s a van-t nehéz megváltoztatni.
De ha van, van a diktatúra is. És annak is van nyelve, teremt magának. A szocialista szó például – azt hiszem, ez Czakó Gábor megfigyelése volt – fosztóképzőként viselkedett, a szocialista demokrácia a demokrácia, a szocialista erkölcs az erkölcs hiányát jelentette, a szocialista jövő maga volt a kilátástalanság, mélységes mély a jövő kútja, a szocialista segítségnyújtásról pedig szegény Dubcek tarthatna pszicholingvisztikai értekezést. És hogy a demokrácia és a népi demokrácia között ugyanaz a különbség, mint a zubbony és a kényszerzubbony között. Vagy mint a … hogy kell ezt itt mondani? … mint a szabás és a kiszabás közt.”

Azt hiszem, különleges időszakot írunk. Évtizedek (évszázadok?) óta először nőttek fel, szocializálódtak úgy fiatalok, hogy nem tudják mi az elnyomás, az önkény. Milyen diktatúrában élni, legyen az kemény vagy puha vagy szétrohadó. És ez egyrészt csodálatos, mert őket nem rántják görcsbe azok a mindennapi (nyelvi) félelmek, melyek az előttünk járókat, másrészt viszont jórészt érzéketlenné is teszi őket arra, hogy a diktatúra nyelve azóta is át-átsejlik a demokrácia nyelvének fölfeslett szövedékén.

ui: Esterházy Péter teljes előadása itt tekinthető meg. Érdekes és érdemes.

Nóbik Attila

egyetemi adjunktus, tanulmányi intézetvezető-helyettes Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Intézet Szeged, Petőfi sgt. 30-34, Tel: 06-62-544355, nobik@edpsy.u-szeged.hu A kurzusleírások és egyéb információk ezen a honlapon találhatóak: http://www.staff.u-szeged.hu/~nobik/

Hozzászólás