Tolerancia-paradoxon

Az Agyvihar blogon belefutottam egy rövid paradoxon-listába.  Legjobban az ún. Tolerancia-paradoxon fogott meg.

A tolerancia paradoxona: ha egy toleráns ember nem kedveli a nem toleráns embereket, akkor intoleráns velük szemben. Mi a helyes hozzáállás ebben az esetben számára? Tolerálja az intoleráns embereket is, és ezzel fogadja el az intoleranciát, vagy ne tolerálja őket, ezzel viszont beismerve, hogy ő is intoleráns?


Karl Popper szerint a toleráns ember egyetlen dolgot nem tolerálhat: az intoleranciát.

A határtalan tolerancia kényszerűen a tolerancia teljes elvesztéséhez vezet. Ha a vallási, világnézeti, etnikai türelmességet kiterjesztjük mindenkire, még az intoleránsakra is, és ha nem vagyunk készek megvédeni toleráns társadalmunkat az intoleránsak támadásától, akkor a toleránsokat idővel megsemmisítik és velük együtt a toleranciát magát is. (forrás)

Könnyen belátható, hogy ez a paradoxon egyben a pedagógusképzés egyik fontos problémája is. Nem titok, hogy a hallgatóink egy része meglehetősen szélsőséges véleményt fogalmaz meg, ha pl. az integráció kerül szóba. Ezek a szélsőséges vélemények ellentétesek azzal, amit tudunk és amit hiszünk az ország, a nemzet javáról.

Sok olyan  kérdés fogalmazható meg, a tolerancia-paradoxonból kiindulva, amellyel saját dilemmáinkat lehet leírni. El kell-e fogadnom a hallgatók szélsőséges véleményét, ha azt gondolom, hogy az, aki szélsőséges véleményt fogalmaz meg, nem való a tanári pályára? Meddig terjed a szólásszabadság az egyetemen, és eddig mehetek el saját  álláspontom  “számon kérésében?”

Nóbik Attila

egyetemi adjunktus, tanulmányi intézetvezető-helyettes Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Intézet Szeged, Petőfi sgt. 30-34, Tel: 06-62-544355, nobik@edpsy.u-szeged.hu A kurzusleírások és egyéb információk ezen a honlapon találhatóak: http://www.staff.u-szeged.hu/~nobik/

2 thoughts on “Tolerancia-paradoxon

  1. Pingback: Sikeres magömlés

Hozzászólás