Vicces tudatlanság?

A napokban végigfutott a facebookon, elsősorban történész ismerőseim körében a Történelemtanárok Egyletének az SZJA-támogatást kérő videója. A videóban az utca emberétől kérdeznek egyszerűt történelmi kérdéseket, akik természetesen nem tudnak válaszolni. Majd jön a konklúzió, hogy ezért az 1%-ot a TTE-nek kell adni. Miközben nem tagadom, a videó vicces, és értem a marketingcélt, azért két komoly bajom van vele.

Egyrészt kimenni az utcára és találni néhány buta embert (ha ezek nem statiszták) nem nagy kunszt. Másrészt a Mi azoknak a tanároknak az egylete vagyunk, akik ezeknek a buta embereknek nem tudtuk megtanítani a történelmet, ezért adjatok nekünk pénzt! tartalmú üzenetet nem tudom komolyan venni. 1

Ezzel nagyjából egy időben ugyancsak többen megosztottak a történetet: “Egy idős olasz bácsi egyedül élt New Jerseyben. Egy napon felakarta ásni kertjét, de ez számára nehéz munka volt. Az egyetlen fia Vincent, aki szokott segíteni neki, börtönben volt.
A bácsi írt egy levelet neki: ‘Kedves Vincent, szomorúan érzem magam, mert nem tudom felásni a kertet, mert túl öreg vagyok hozzá. Tudom, ha itt lennél felásnád szívesen nekem, mint a régi szép időkben. Szeretettel, apa’
Pár nap múlva érkezik a levél a fiától: ‘Kedves apa, ne ásd fel a kertet. Ott vannak a holttestek elásva. Szeretettel, Vincent’
Aznap hajnali 4 órakor megérkezett az FBI és felásta az egész kertet, de nem találtak semmit. Bocsánatot kértek majd elmentek.
Másnap újabb levél érkezett: ‘Édesapám, menj és ültesd el a paradicsomokat. Ez volt a legtöbb amit ezen körülmények között tehettem. Szeretettel, Vincent.”

A történet bár nagyon vicces, de természetesen nem igaz. Az urbanlegends.hu jól feldolgozza a történet terjedését. Ebben megemlíti, hogy létezik a történet KGB-s verziója. Jómagam pedig ÁVH-s viccként hallottam régebben. És erről eszembe jutott, hogy a hírek arról szóltak, hogy az idén viccek is voltak a történelemérettségin.

Azt hiszem, ez sokkal erősebb érv a TTE mellett, mint a videó. Mert bár még bizonyára ma is vannak hagyományos módon tanító történelemtanárok, az, hogy egyáltalán lehetséges, hogy vicces legyen az érettségi, azt (is) mutatja, milyen mértékben átalakult a történelemtanítás az utóbbi évtizedben. (Az persze önmagában megérne egy misét, hogy az oktatáspolitika miért és miként tette az érettségit a tartalmi szabályozás egyik legerősebb eszközévé.)

Számomra azt is jelenti, mennyit változott a történelemoktatás, mióta történelemtanárként végeztem, hiszen szakmódszertanon szó sem volt ilyesmiről. Jártam viszont egy kurzusra Pándi Lajos tanár úrhoz, aminek A XX. század viccekben volt a címe. (Sejtésem szerint a kurzust elég sokáig hirdette.) Mondhatnám, hogy megelőzte a korát, és megmutatta, hogy a történelem feldolgozása a vicceken keresztül is lehetséges. Megtaláltam a dolgozatot, amit a kurzusra írtam. Tudományos értéke természetesen nincs, de vicces volt újraolvasni.

A XX. század viccekben – Nóbik Attila dolgozat

  1. Annak ellenére, hogy a TTE egyébként egy nagyon jó szervezet, és maradéktalanul megérdemli az 1%-ot

Nóbik Attila

egyetemi adjunktus, tanulmányi intézetvezető-helyettes Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Intézet Szeged, Petőfi sgt. 30-34, Tel: 06-62-544355, nobik@edpsy.u-szeged.hu A kurzusleírások és egyéb információk ezen a honlapon találhatóak: http://www.staff.u-szeged.hu/~nobik/

Hozzászólás