Zsidózik, aki zsidót mond?

Romsics Ignác méltatlan leantiszemitázása és az azt követő felháborodás nem csak egyes emberek józan elmeállapotáról ad világos képet, hanem a történetírás elemzési kategóriáinak bizonytalan voltáról is.

A Gerő-féle vád egyik kulcskérdése, hogy lehet-e a zsidó származás elemzési kategória, ha nem jelenik meg mellette más. Az általa kritizált Romsics-szöveg a következő: „Az ország 1947-től felgyorsuló erőszakos szovjetizálása nélkül, amit csak kevesen láttak előre, a magyar történetírás európai színvonalon és az európai tendenciákkal összhangban folytathatta volna munkáját. Ez annak ellenére feltehető, hogy a Moszkvából hazatért emigránsokkal, a korábban sérelmeket szenvedett fiatal zsidó származású történészekkel és a mindenkori karrieristákkal megerősödött kommunista történész csoport a kezdet kezdetétől támadta az úgynevezett polgári történészeket.” (Rubicon 2011/5. 73.p.)

Gerő ezt írja ezzel kapcsolatban: “Ami itt számomra igazán lényeges, hogy a szövegben – mint kártevők – önálló entitásként szerepelnek »a korábban sérelmeket szenvedett fiatal zsidó származású történészek« (nevesítve: Zsigmond László, Pach Zsigmond Pál, Hanák Péter, Spira György). Nehéz – mi több, lehetetlen – bizonyítani, hogy ezek az emberek a kommunista történészeken belül önálló egységet képeztek volna. Más sztálinistáknál Romsics felemlegeti, hogy kispolgári származásúak, esetleg kárpitosok, téglagyári munkások voltak, de a zsidó származás nála kiemelten külön csoportot képez. Ha következetes lenne, akkor a kommunista tábor feltérképezésénél mindenütt a szociális karaktert adná meg. Vagy – fordítva – másoknál is vagy etnikai, vagy vallási dimenziót említene. De így a sztálinisták tábora nála kárpitosokból, kispolgárokból és sértett zsidókból áll. Azaz a magyar történettudomány tönkretételéért beazonosíthatóan egyetlen származási csoportként a bosszúszomjas zsidók a felelősek.

Tehát a kárpitos, kispolgár szociális karakter, a zsidó viszont nem az. 1 Gerő érvelése lényegében az, hogy  Romsicsnál a zsidó önkényesen, mintegy kikacsintva létrehozott kategória, a ki nem mondott  ugye értjük?  kérdésre adott válasz.

Az érvelése, úgy gondolom, itt fut vakvágányra. Miközben azt készséggel elismerem, hogy Romsics fogalmazhatott volna jobban, nem hiszem, hogy a zsidó nála antiszemita kategória lenne. 2 Ha történeti elemzés során emberek sokaságáról beszélünk, és általános következtetéseket szeretnénk levonni, akkor csoportokba soroljuk őket. Ha önként vállalt identitásról van szó, akkor kétségkívül egyszerűbb a kutató helyzete, mintha neki magának kell a több lehetséges csoportosítási szempont közül a legmegfelelőbbnek gondolt kategóriákat kiválasztani.

A kategóriák szükségképpen esetlegesek, és mindenképpen elfednek bizonyos egyéni különbségeket. Az, hogy egy kategóriát jónk tarthatunk-e azon múlik, hogy kellő azonos jeggyel rendelkeznek-e a bennük lévő egyének. Ebben az esetben Gerő szerint nem, hiszen csak a zsidóságuk sorolja őket egy csoportba. És ez antiszemitizmus. Két dolog felett siklik el igen kevéssé elegáns módon. Az egyik, hogy Romsics nem csupán a zsidó származású történészeket sorolja a régi történetírás veszejtői közé. A másik pedig, hogy Romsics elég egyértelműen kitesz egy csoportképző jelzőt: “korábban sérelmeket szenvedett”.

A kérdéshez nálam sokkal jobban értő, azzal többet foglalkozó történészek, történeti szociológusok is használják a zsidó kategóriát, így jó okom van feltételezni, hogy zsidónak lenni a két világháború közötti Magyarországon már önmagában identitásformálónak kellett lennie. Másrészt a “korábban sérelmeket szenvedett” elég világos magyarázattal szolgál arra, hogy miért fordultak szembe a régi történetírással, és lettek az új, kommunista történetírás kiszolgálói, létrehozói. 3 A hasonló szocializáció és a a hasonló elszenvedett sérelmek, úgy gondolom, elegendőek ahhoz hogy ezekre a történészekre önálló kategóriaként tekintsünk. Amiben Romsicsot jogos kritika érheti, hogy nem fogalmazott egyértelműbben az elszenvedett sérelmeket illetően.

A történetíráshoz hasonló folyamatok zajlottak le a neveléstudományban is. Az új kommunista establishment egy, de számban nem meghatározó része zsidó volt. Volt közöttük olyan, aki a Numerus Clausus miatt nem tanulhatott Magyarországon, majd munkaszolgálatra vezényelték, ahonnan a szovjetekhez szökött. Visszatérve az új neveléstudomány egyik megteremtője, majd a rendszer üldözöttje lett. Egyik későbbi szakmai ellenfele szintén szökéssel mentette meg az életét, leugrott az őket szállító vonatról. Hogy a kommunista mozgalomhoz való csatlakozásukban milyen szerepet játszott az esetleges karriervágyuk, tiszta meggyőződésük stb nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy zsidóságuk miatt elszenvedett üldöztetésük említése nélkül nem kaphatunk teljes képet a motivációikról.

 

 

  1. Túl könnyű lenne elsütni azt a kérdést, hogy akkor a zsidó kategóriát használó zsidó történészek is antiszemiták-e?
  2. Ha Romsics mégis antiszemita lenne, a gondolatmenet következő részét akkor is érvényesnek gondolnám.
  3. Volt közöttük olyan, aki a későbbiekben ezt a döntését megbánta.

Nóbik Attila

egyetemi adjunktus, tanulmányi intézetvezető-helyettes Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Intézet Szeged, Petőfi sgt. 30-34, Tel: 06-62-544355, nobik@edpsy.u-szeged.hu A kurzusleírások és egyéb információk ezen a honlapon találhatóak: http://www.staff.u-szeged.hu/~nobik/

Hozzászólás